Jovánovics György
Liza Wiathruck: HOLOS GRAPHOS

PONTOSSÁG INDOK. „A fényképtõl eltérõen, az érzékletet más tényezõ is meghatározza, mint az Inger. ... négy kísérlet eleve elvágja az útját minden olyan elméletnek, amely megkísérli az érzékelést egy egyszerû regisztráló apparátus (például fényképezés) munkájához hasonlítani. Ha mindenképpen analógiát akarunk találni, akkor megfelelõbb az ún. összeállított kép. Ugyanúgy, mint az érzékelés, az összeállított kép is részadatok bizonyos halmazából épül fel, és hasonlít a részben ismeretlen külsõ valóságra. Felépítésében egy sor tényezõ játszik szerepet: a valóságos mozzanat aktuális jelzései, a múltbeli tapasztalatok, szükségletek, beállítódások, sõt, azoknál, akik élnek vele, az elõítéletek, és végül, de nem utolsósorban, az összeállításhoz szükséges minél több és jól felhasználható részadat. A végeredmény nem annyira a külsõ világ tükrözõdése, mint inkább egy olyan kép, mely lehetõség szerint legjobban egyezik ezzel a világgal, s amelyet az ember a felhasználható információk alapján alalakíthat... Azt a tényt, hogy a szenzoros bemenet nem érzékelt része szerepet játszhat az utána következõ álombeli élményekben, több, a rövid ideig exponált képek utóhatásairól készült tanulmányban kimutatták. Úgy látszik (Fischer, 1954), hogy a képeknek azok a részei, amelyeket annak idején a k.sz. nem regisztrált tudatosan, mint álomelemek jelentek meg a következõ éjjelen. Ezeknek a kísérleteknek az eredményei - amelyek mellesleg alátámasztják azt a freudi nézetet, hogy az álom az elõzõ nap élménymaradványalból épül fel - jól egybevágnak az »összeállított kép« analógiájával, amelyet a fejezet elején vetettünk fel. Úgy tûnik, hogy a felidézhetõ emlékképek olyan tárházával rendelkezünk, amely a szelektív, egyeztetõ és integráló folyamatokkal hozzásegít ahhoz, hogy a beérkezõ érzéki adatokat a külsõ világ értelmes», bár néha torzított képévé alakítsuk át. Legalább három olyan speciális helyzet van, amely alátámasztja ezt a nézetet. Az elsõ, amelyben hiányoznak a külsõ szenzoros információk, mint alvás közben vagy a szenzoros depriváclós kísérletek esetében. A másik, amelyben a külsõ világtól való elszakadás elmebetegséggel jár együtt. És a harmadik, amelyben kábítószerek, mint pl. mescalin vagy az agy vizuális mezõjének közvetlen elektromos ingerlése megzavarják a normá-lis agykérgi mûködést.
Mindhárom helyzetnek közös vonása a hallucináclók megjelenése az élményekben, olyan emlékképek spontán felbukkanása a tudatban, amelyek magukon viselik a múltbell érzékleti élményeknek legalább bizonyos fémjelzését."(N. F. Dixon)

A KUTATÓK IJEDTSÉGE, A KIKUTATOTT IJEDTSÉGE. „Én a fénytõl itt - mint Charcot íróasztalában fényképek után kutató két ápolónõ a gongütéstõl - hipnotikus katalepsziába estem. Az ijedtséget kiváltó inger és a megijedés közti pillanatokban, vagy az ijedtségben (ez volt maga az ijedtség), mindegy, ebben is, abban is volt rá idõ (ahogy a haldoklónak, vagy végveszélyben lévõnek állítólag képzeletben pillanatok alatt egész élete lepereg) - különös képeket láttam..." L.W.

PONTATLANSÁG INDOK. Hogy a kényes összevetést olyan idevágó ismeretekkel, mint az elõbb már említett rövid ideig exponált képek utóhatásai, vagy a recens és stabil emlékezet közötti kapcsolatok, a pszichofizlkai izomorfizmus igaz, vagy hamis volta, az összeállított kép«, stb. elkerüljük, nem azt állítjuk, hogy ezek belsõ képek, hanem a kataplexiás görcsbõl ébredõ, amnézia nélküli személy utólagos rekonstrukciói, beállításai fényképezés számára.

FÉLELEM INDOK. L. W.-nél a félelmi merevségben bekövetkezett hallucináció egybeesett a nõknél elõforduló megbizonyosodás pillanatával. Amit megtud, azt õ látja De örömében fél, hogy aki õt nézi, abban a pillanatban szintén látja! Nem merül fel benne, ami a manifeszt képben esetleg kétértelmû (hogy a lappangó jelentés nem egyértelmû): a képeknek nincs óhajtó vagy, felkiáltó módja, egyértelmû megfejtése. A jelentés tehát így is szólhatna »Anya szeretne lenni. Egy anya gyerekével jut képmezejébe. Ekkor erõsen felindul, merevségébõl nagy erõfeszítéssel próbál kitörni, szemét is lehunyja (kinyitja), stb. Valószínû, szeretne végre teherbe esni...« Nyilván úgy érzi, nemcsak látják, amit õ lát, de hallják is, amit gondol.

AMI A KÉPLEHALLGATÓNAK PARANCS, A HOLOGRÁFUSNAK PARANCS NÉLKÜLI KÉNYSZER, AZONOS: HOLOS GRAPHOS (MINDENT FELJEGYEZNI!) - REPRODUKÁLÓ ELV. REPRODUKÁLÓ INDOK A katalepsziás merevség, a hallucináció pillanatalnak elmúltával L. W. rájön, hogy a képeket csak õ láthatta, de meglepõ, hogy minden egyes kép a kert, a szoba, a szoba tárgyainak, az ablakoknak tisztán topográfial átrendezése által egyenként létrehozható. Mintha az összeállított kép minden eleme legalábbls optikai részében a korábban említett elsõ feltétel szerint, és csakis abból: a valóságos mozzanat aktuális jelzéseiben zsúfolódhatna össze! A képek azt a stillsztikai tónust is hûen közvetítik, ami a képlátomás-sor világosan elkülönülõ fejezeteiben eredetileg is érzékelhetõ volt. A maga helyére (vagy a már felderített plakát helyére - mindegy) egy megfelelõ szögbe állított tükröt tesz, és a képlehallgatónak megengedi a felvételeket. Világos, hogy a megbízók mindenrõl fordított állású képet kapnak. Aszimmetrikus képi jelenségek nem lesznek egyértelmûek. Egyik kezét elvágta, arca egyik felén szemölcs van, az ablak jobb vagy baloldali szárnyát sötétíti el leeresztett redõny, vagy egy fotó nyomképe látszik. Sokszoros átfordulási lehetõség aszerint, hogy az eredeti negatívot melyik oldala felõl másolták át.

NAGYOBB RENDSZEREK, AMELYEK OPTIKAI ASPEKTUSAI L. W. KÉPI VILÁGÁT ÉS KÉPI KÉPZELETVILÁGÁT PILLANATNYILAG FOGLALKOZTATJÁK, LÁTOMÁS-SORÁNAK NAGY RÉSZÉBEN JÓL FELISMERHETÕK.

1. TERMÉSZETELVÛSÉG, REALIZMUS. PI az elsõ fejezetben és nyomokban másutt.
2. OKKULTIZMUS, MÁGIA, PARAPSZICHOLÓGIA. „Az onimantia a kristálynézés különös fajtája. A médium saját tenyerében vagy hüvelykujjának körmén pillantja meg a képeket. Johannes Solyburi szerint (Pollcratus II. 28) a magia specularia és különösen az onimantia a XII. században Igen népszerû volt, és gyakran még a gyermekeket is bevonták a titokba. Õ is gyermekkorában ismerkedett meg vele. Az a pap, akihez zsoltártanulás végett küldték, egy ízben tanulótársával együtt a lábához ültette õket. Szentelt olajjal kente meg a körmüket, ismeretlen neveket és idézõ formulákat mondott maga elé, s utána megkérdezte a fiúktól, hogy mit láttak. Johannus társa mindenféle homályos, halvány képeket pillantott meg, õ viszont az égvilágon semmit sem látott. Ezért alkalmatlannak tartották az ilyen kísérletekhez. Johannus szerint azok, akik a magia speculariát mûvelték, elõbb-utóbb mind megvakultak.
A múlt században is találkozunk hasonló leírásokkal, mégpedig nem is elvétve. William Lane egyiptomi útleírásában csodálatos történetet ír le, melyet Lord Prudhon, Félix õrnagy és más magasrangú személyiségek igazolnak. Ezek az urak arról értesültek, hogy Abd el Kader el Moghrebi sejk, az onimantia nagymestere nem egy ízben fogott már el ilyen módon tolvajt. Íme az eljárás: - Serdületlen fiú, szûzlány, vagy terhes asszony, esetleg fekete rabszolganõ a médium. A mágus bambusznáddal jobb tenyerébe fekete tintával nagy négyzeteket rajzol, és a nagy négyzetbe másik kisebb négyzetet, és a kis négyzet oldalalt meghosszabbítja, így a kis négyzet és a nagy négyzet között további négy négyzet és négy téglalap keletkezik. A keletkezett kilenc mezõbe, számokat ír. A kis négyzet közepébe tintacsöppet ejt. Kövér, nagy tintacsöppet, körülbelül pisztolygolyó nagyságút. Elõzõleg papírosra arab varázsformulákat írt már, mégpedig a Korán 50. fejezetének 21. versét: És ez a távolság az eltávolítás, eltávolítottuk rólad a fátylat és a szemed éles még. Igazságok igazsága.« Egy másik papírosra másik varázsformulát ír: »Gyertek, gyertek le. Hová ment a herceg seregével, hol van El Ahmar? Jelenjetek meg szolgák!« A fiút ezután a mágus maga elé ülteti egy székre a társaság közepette. Mind a kettõjük köré varázskört húz. A mester és a fiú között izzó széndarabkák hevernek. Ámbraillat száll a teremben és a füsttõl csak homályosan lehet látni. A Korán-szöveget a fiú fejfedõje alá teszi, a másik formulát pedig az égõ szénre dobja. Varázsformulákat mormol és hirtelen felkapja a fejét: - Látsz? - kérdezi a fiútól. Az elsõ »nem« után - néhány perc múlva a fiú remegõ hangon újra megszólal:- Látok valakit, egy férfi seper a padlón.- Szólj, hogyha elkészült - mondja a fiú.- Akkor mondd meg, hogy hozzon zászlót.- Zászlót hozott- mondja a fiú kisvártatva. - Milyen színû a zászló? - Vörös.
A varázsló egymás után fehér, piros, kék zászlót hozat, míg maga elõtt nem látja mind a hét zászlót. Eközben a második varázsformulát is a tûzbe dobja, és emelkedett hangon folytatja az imát. Megparancsolja a fiúnak, szólítsa fel a szellemet, hogy verjék fel a szultán sátrát. Ez is megtörténik. Késõbb hadsereget követel; a hadsereg vágtatva érkezik, és a szultán zöld sátra körül telepednek le. Majd ökröt hoznak, letaglózzák, feldarabolják, megsütik és a katonák elfogyasztják.
Lane kívánságára most Nelsont idézi meg a fiú, aki természetesen mit sem tud róla, a nevét is csak nehezen tudja kiejteni. Kisvártatva megszólal: - A követ visszajött és feketeruhás embert hozott magával, európait (a sötétkék ruha számukra fekete). A férfi bal karja hiányzik (Utána közelebb hajlik, és mélyebben belepillant a tintába.) - Nem, mégsem hiányzik a bal karja, a mellén tartja. Nelson, mint tudjuk, elvesztette a fél karját, de a ruha ujját valóban melléhez kötötte.
Lane most azt kérdezte a mágustól, hogy vajon valóságos alakot látott a tintában vagy pedig egy alak tükörképét. Miután megtudja, hogy a fiú csak tükörképet lát, megérti, miért hiányzik Nelson bal karja, holott a jobb karját vesztette el
...A kristálynézés a mai napig tovább él. Minden országban élnek mágusok, akik bizalmas jóismerõseiket egy ízben félrevonják és megmutatják nekik a féltve õrzött kincset. Magam is ismerek egy kiváló fiatal pap-írót, aki ilyen módon az asztrálvilágba nyert bepillantást. Úgy tudom, hogy a magyar rendõrségnek is van egy kristálynézõje. (Lehet, hogy tévesen értesültem.)"

(Fónagy Iván: A mágia)

3. HOLOGRAM. A legfrissebb hatás, a legerõsebb. Uralkodó mindenütt, ahol L. W. magát látja. Szobrász barátja felkérte, álljon modellt neki. Két felvételt készített róla, amelyek - hogy úgy mondjuk - nem-virtuális, nem-hologram képekrõl készült felvételek. Vagyis azt imitálják, mintha virtuális hologram képekrõl készült fényképfelvételek volnának. A cél az, hogy ugyanezekrõl a beállításokról valóban hologram készüljön, az abból elõállított virtuális képeket lefényképezzék, és ezeket a felvételeket az elõzõkkel összehasonlíthassák. »A fényképeket minden esetre megbélyegzi, hogy bennük csak a fény erõssége (tehát amplitúdója) van hasznosítva. Hogy a fázisát is hasznosítani tudjuk, hologramot kell készíteni. De milyen a lebegõnek, tûnékenynek, illetve némely részletében áttetszõnek a körüljárhatósága? Lehet-e róla hologramot készíteni? A lézer talán kevésbé becsapható, mint a normál fény? « - kérdezte J. Gy.
4. AZ OSAKAI BUNRAKU-ZA MARIONETT. Az élõ színész, bárminõ légyen is a tehetsége, mindig zavar bennünket, mert a személyével megtestesített fiktív drámába belékever egy betoldott elemet, valami aktuálisat és mindennapit; mindig csak álöltözetet viselõ ember marad. A marionettnek ellenben nincs más élete és mozgása, mint az, amit a cselekvéstõl nyer. Az elbeszélés folyamán elevenedik meg; olyan, mint egy árny, amelyet feltámasztanak, elmondván neki mindazt, amit cselekedett, s amely emlékbõl lassanként jelenlévõvé válik. Nem színész beszél itt, hanem egy szó cselekszik. A fából faragott személyiség testet ád a prozopopeiának. Bizonytalan határvonalon úszkál a tény és az elbeszélés között. A nézõ benne látja mindazt, amit az emelvényen álló kikiáltó elbeszél, támogatva a samizentõl, ettõl a hangszertõl, amely tovább adja a pengetett húrok rezgését, s mellette álló társától, aki artikulálatlan kiáltásaival és morgásaival nemcsak a jelenet izgalmát fejezi ki, hanem a képzeletbeli lénynek a létezés után való vágyát, az újraéledésért való erõfeszítését is kifejezi. A marionett olyan, mint egy fantom. Lába nem érinti a földet. Nem nyúlnak hozzá, és õ sem tud máshoz nyúlni. Egész élete, egész mozgása a szívébõl jön és a mögötte álló álarcos, vagy álarctalan mozgatóknak titokzatos tanácskozásából, abból a kollektív fatalitásból, amelynek õ a kifejezése. A valóságot oly ügyesen megosztották, hogy a történet teljesen a képzeletben és az álomban folyik le, minden kellemetlen materlális támaszték nélkül. A zsóruri más eszközökkel ugyanazt az eredményt éri el, mint a nó.« (Paul Claudel)
5. A XVII-XVIII SZÁZADI METAMORPHOSES MARIONETT. (ÁTVÁLTOZÓ BÁBUK.) Ide tartozik a szintén e korból való Kempelen-féle sakkozó török problémája. E. A. Poe borzalmas logikájának hatása (Egy értekezésben az amerikai költõ adta meg a titkával együtt Bostonban elégetett szerkezet elismerten legvalószínûbb megfejtését.)
6. A FILMELLENESSÉG. A legkevésbé fontos mûvészet a fllm. A kiállított képek a tablók során olyanok, mint a perforáció az üres filmszalagon.
7. A MONTÁZS
8. J. GY. SZOBRAI Különösen egy tervezett sorozat manökenekrõl a Vogue 1969/18. számából: »Ruhás nõi figurák idiotikus pózokban.«

MÛVÉSZET ELV. L. W. a mûvészet egy formájának tekinti azt, amit tesz. A mûalkotás rögzítését a képlehallgatóra bízza, a mû elsõ (és talán egyetlen) szemlélõivé a megbízókat teszi.

FEJEZETEK

I. A KERT ÉS ELLENTÜKRÖK.
1. A tárgysugár keresése
2. A referenciasugár keresése
3. A referenciasugár terelése
4. Az ellentükrök eltevése
5. Az egyenes szakasz..
6. .. így is eltörik
II AZ ONIMANTIA.
7. Magia specularia
8. »L. W.«
9. »L W.«
10. »L. W.«
11. »L. W.«
12. »L. W.«
13. »L. W.«»L. W«
14. »L. W.«»L. W.«
15. »L. W.«»L. W.«
16. Tiszta belsõ látás
17. Tiszta belsõ látás. (Az élen álló négyzet)
18. Világos tintafolt
III. L.W. NÉZI L.W.-T. TARTALMAS KATAPLEXIA, KATALEPSZIA.
19. Drummond-fény
20. Nem a gyermekek játéka...
21.L.W.
22.L.W.
23.L.W.
24.L.W.
25. Nem öregszik.»Placebo tetszeni fogok. Beadom nekik.« L. W.
26. Öregszik
27. Üzen a képlehallgató! (»Ismerkedni akar?«) A motívált tárgyhullám
28. »A titkok titka más, mint lehetetlenség mínusz titok.« (Likai Skalich Pál)
29. Zársebesség = fénysebesség (Bergson?)
30. Ez most az erõszak vakvágányára futott (természeti katasztrófa)
31. Bizonyos helyeslés
32. Orgazmus
33. Szuperorgazmus
34. Szívófeszültség
35. Az átlátszó tükrök eltûntek, a tükrökrõl vetülõ sugarak térnek vissza
36. L. W. szereti a bunrakut
37. L. W. a bunrakut jobban szereti, de az átváltozó bábuk stílusát könnyebben valósítja meg
38. Figuratív fényírás
39. Az elégségesbõl elvett
40. »Amíg úgy látják, itt vagyok, eltüntetem a nyomokat.« L. W.
41. A moziban
42. A házivetítõben
43. Organikus képsejt. Konkrét elem
44. A képvákuum szívó hatása
45. Felszabadulás. »Terhes vagyok.«
IV. AZ IDEÁLIS (IDEÁLIS ELEMEK).
46. Organikus képsejt. Ideális elem
47. Az ideális harca a lehetségessel
48. Nonfiguratív fényírás
49. Kísérlet: összekötés metamorph...
50. Összeegyeztethetetlen összekötés
V. AZ ÉPÍTÕANYAG (ÉPÍTKEZÉS).
51. Tekintettel mindarra, ami van és tekintet nélkül mindarra, ami nincs, bármi könnyen kinevezhetõ. Az ideális elemek építõanyaga
52. Anyag a padlástérben felfedezett, a biztonsági szervek által a tetõablak köré épített bódé (lesõfülke) bõvítéséhez
53. a. Márvány
54. b. Gipsz
55. c. Hó, só
56. d. Kõ
57. e. Sztirol
58-59-60.