Dorothee Berkenheger műveiben lényeges szerepet játszik az idő.
Nyugodt, egyenletes léptekkel halad az alkotómunka, hosszú
ideig eltart egy mű létrehozása. Az így elkészített
anyag szolgál a művész térbeli installációinak
alapjául. A tárgyakon oly kevéssé látszik
elkészítésüknek kézműves módszere, hogy
gyakran csak akkor vesszük észre, ha közelebb lépünk
hozzájuk. A munkák idődimenziója nem abban nyilvánul
meg, hogy leolvasható róluk a kézművesség mozzanata;
inkább a részletek nem kézzelfogható tömegében
rejlik.
A művész keze alatt építészeti szabványokat
követő, áttetsző függönyökkel határolt belső
terek jönnek létre. A pillantás áthatol a függönyökön,
amelyek azonban befelé haladva mind sejtelmesebbé, nehezebben
kivehetővé teszik a teret.
Dorothee Berkenheger szokatlan anyagokkal és térbeli helyzetekkel dolgozik. Művei legtöbbször az adott térhez alkalmazkodnak: a sajátos környezet, az építészeti adottságok és a társadalmi közeg eredményei. Képesek közvetíteni a hely légkörét, képzettársításokra késztetnek, és sajátos képi nyelvre fordítják le a kulturális és társadalmi hátteret. Ugyanakkor a tárgyak formai és tartalmi kisugárzása, poézise szuggesztivitást, egyéniséget, művészi autonómiát mutat.
Budapesti kiállítása számára Dorothee Berkenheger nagyméretű installációt hoz létre, különböző faelemekből. A több részből álló munka egyes moduljait Budapesten föllelt építészeti elemekből kölcsönözte. A térbeli konstrukció több szinten utal a városi élettérre, és ezt a teret modellszerűen, új térbeli formává alakítja. A Goethe-Institut Inster Nationes Galériájában Dorothee Berkenheger olyan anyagokkal dolgozik, amilyeneket idáig nem használt hasonló módon. A hely meghatározása című installációja a helyszínen készül, és a kiállítóteremben is folyamatosan növekedni, bővülni fog.