Jose Barsi, Bartha Sándor, Agnieszka Brzezanska, Fodor János, Mircea Cantor, Joost Conijn, Gerber Pál, Vadim Fiskin, KissPál Szabolcs, Job Koelewijn, Nemes Csaba
Poézis
Hétköznapok másképpen
2003. augusztus 15. - szeptember 21.
Megnyitó: 2003. augusztus 14. 17:00

Résztvevő művészek:
Jose Barsi (SL), Bartha Sándor (H), Agnieszka Brzezanska & Fodor János (PL/HU), Mircea Cantor (FR/RO), Joost Conijn (NL), Gerber Pál (H), Vadim Fiskin (SL), Kiss Pál Szabolcs (H), Job Koelewijn (NL), Nemes Csaba (H)

A Poézis. Hétköznapok másképpen egy olyan kiállítás - szerkezet, melyben a költői dimenzió belső elvként van jelen, a szerkezet működésének "hogyan"-jára vonatkozik. A kiállított művek – rajzok, fotók, installációk, videók - alapjául a mindennapi valóság szolgál, mindaz ami megszokott, ami közvetlen. A kiállítás a poézis elvét olyan fordulatként értelmezi, mely képes felszínrehozni rejtett minőséget, ott ahol semmi különöset, érdekeset nem várunk. Ez a fordulat a nézőpont megváltoztatása, a véletlen, a koincidencia, a folyamatok hirtelen megszakítása, a valószínűtlen megvalósulása nyomán jöhet létre.

A Poézis az esztétikum aktualitásának kérdését veti fel napjaink erősen politizált kontextusában. Arra kérdez rá, hogyan lehet manapság etikusan viszonyulni az esztétikumhoz, anélkül, hogy a radikális kritikai gondolkodás vagy az üres esztétizálás rabjaivá váljunk. Az egyik lehetséges válasz az időbeli lehatárolás, melynek során az esztétikumot intervallumként - a mindennapi tapasztalatot felfüggesztő momentumként - kezeljük.

A kiállítás olyan művészeket sorakoztat fel, akik előszeretettel foglalkoznak a mindennapok apró változásaival, az egyszerű, kevésbé látványos, de mégis fontos dolgokkal. Egyetértvén a kiállítás szerkezetével, a művészek a poétikum egyéni interpretációit hozzák. A műalkotás rutin percepcióját bontja meg Vadim Fiskin installációja, mely egy meglepetésekkel teli játékba invitálja a nézőt, s ezáltal egy nem mindennapi szituációt teremt. Bartha Sándor fotóiban a közvetlen környezetből látszólag érdektelen részleteket emel ki és keretez át. Ezzel ellentétben, Agnieszka Brzezanska és Fodor János műeggyüttesének képi és tárgyi elemei úgy hoznak felszínre nem várt minőségeket, hogy közvetlenül rámutatnak azokra. Nemes Csaba akvarelljei a művész hétköznapi élményeinek, tapasztalatainak intim, naplószerű lejegyzései, melyekben a valóságszeletek szubjektív rekonstrukciójával együtt a személyiség is megmutatkozik. Joze Barsi csoportképén a Műcsarnok dolgozói kedvenc növényeikkel együtt jelennek meg a kamera előtt, így őket egy belső értékrend, nem pedig a külső, intézményes keret köti össze. Job Koelewijn munkájában a poétikus mozzanatot a távolról dia-projekciónak tűnő, falra rajzolt / írott szövegek felfedezése jelenti. A költői képzelőerő egyik legfontosabb attribútuma, a hiány általi jelenlét megidézése jellemzi Gerber Pál iskolás gyermekek neveivel ellátott vonalzókat felsorakoztató munkáját. KissPál Szabolcs videó-installációjában a madarak véletlenszerű mozgását a technikai megrendezettség váltja fel, a valós történések szerveződési elveinek felcserélése poétikus megvilágításba helyezi azokat. Joost Conijn videója, mely a művész magakészítetté fa-autóval történő utazását követi nyomon, az utópisztikusnak, a valószínűtlennek valóra válásának poétikus dokumentuma. A kiállításon kívül helyezkednek Mircea Cantor egyperces filmjei, melyek különböző reklámcsatornákba (tv-adás, mozifilm előzetes vetítés) ékelődnek bele. Egyik eseményjellegű műve augusztus 30-án, háromszor egy perc erejéig látható a Duna Televízióban. „Két különböző dolog” című egyperces DVD-je a budapesti Mammut bevásárlóközpontban, a Mammut és a Corvin mozikban látható a kiállítás ideje alatt.