Szamizdat
Alternatív kultúrák Közép- és Kelet-Európában 1956-1989
2004. január 31. - május 2.
Megnyitó: 2004. február 2. 16:00

kritika
Szombathy Bálint
Etűdök a Szamizdat - Alternatív Kultúrák Közép- és Kelet-Európában 1956-1989 című kiállításra

A szamizdat szó az oroszból származik és saját kiadást jelent. Vagyis azt, hogy költők úgy írtak verseket, művészek úgy állították ki műveiket és állampolgárok úgy küzdöttek jogaikért, hogy előtte nem kérték ki a cenzúrahatóság engedélyét.

A Szamizdat kiállítás a hatvanas-nyolcvanas évek Közép- és Kelet-Európájának egyedülálló kulturális jelenségét, a kommunista diktatúrák szellemi illegalitásában létrejött alternatív kultúra világát mutatja be: gépelt vagy nyomtatott könyveket, plakátokat, röplapokat, fotókat, képzőművészeti albumokat, festményeket és szobrokat.

A brémai kollekció mintegy négyszáz kiállítási tárgya Magyarország, Lengyelország, a volt Csehszlovákia, az NDK és a Szovjetunió politikai, kulturális, irodalmi, képzőművészeti ellenállását ismerteti, most először nem országok, hanem témák szerint elrendezve:

1. A szamizdat kezdetei Oroszországban az ötvenes években. Irodalmárok az állami cenzúra keretein kívül publikálnak. A rezsim politikai perekkel válaszol. A vádlottak nem ismerik el magukat bűnösnek. Sokan vállalnak szolidaritást velük. A perek jegyzőkönyveit és a szolidaritási nyilatkozatokat terjeszteni kezdik: létrejön egy független nyilvánosság.

2. Emberi jogi mozgalmak jönnek létre először a Szovjetunióban, majd a szovjet blokk más országaiban is. Az egyént védik, nem új rendszereket és ideológiákat gondolnak ki. Bulletineket adnak ki az emberi jogi sérelmekről. Kikerülnek a börtönökből a politikai foglyok levelei és üzenetei.

3. Viták bontakoznak ki a szamizdat irodalomban: Kik vagyunk? Mit akarunk? Merre tartunk? Leleplezik a szocializmus valóságát. Másként kezdik szemügyre venni a saját történelmüket.

4. A szamizdat független nyilvánosságot teremt. A lengyel és a magyar földalatti kiadók nagy példányszámban adnak ki könyveket és folyóiratokat. Csehszlovákiában a betiltott szerzők edicékben, könyvsorozatokban jelennek meg.

5. Társadalmi mozgalmak alakulnak ki. A lengyel Solidarnosc arra kényszeríti a rezsimet, hogy ismerjen el egy független szakszervezetet. Nemzeti kisebbségek és vallási közösségek követelik jogaik elismerését. A fegyverkezési verseny és a környezetszennyezés béke- és környezetvédő mozgalmak kialakulását váltja ki..

6. A szamizdatban él az irodalom. A szamizdatot olyan szerzők fémjelzik, mint Konrád György, Borisz Paszternak, Alekszander Szolzsenyicin és Jaroslav Seifert. Az irodalom művészi szabadságra tesz szert.

7. A betiltott képzőművészetet titokban állítják ki magánműtermekben, filmklubokban, kulturális központokban és kutatóintézetekben. A képzőművészek önálló esztétikai modelleket és önálló világlátást alakítanak ki.

8. A szamizdatnak megvan a maga technikája az írógéptől kezdve a stencilgépen keresztül a barkácsolt nyomdagépig. "A ramka ugyanaz Keleten, ami Nyugaton a másológép. De a jogvédő biztonsági okokból semmit sem tud használni, ami bonyolult és drága - s amit be kell dugni a konnektorba, az már bonyolult és drága. A ramka receptje: szovjethatalom mínusz villamosítás." (Haraszti Miklós)

9. Az emigráció támogatja a hazai nem hivatalos tevékenységet. Az emigráns kiadók jelentetik meg a tamizdatot (amit odaát adtak ki), ezt aztán visszacsempészik a származási országba, ahol újból szamizdat lesz belőle. A rádióhullámok nem állnak meg az államhatárokon.

Az utazókiállítás tudományos koncepcióját a németországi Brémai Egyetem Kelet-Európai Kutatóintézete állította össze. Budapesti megvalósításában részt vállalt a Millenáris Kht. és az Európai Kulturális Alapítvány, Budapest. A brémai Kelet-Európai Kutatóintézet 1982 óta gyűjt és elemez szamizdat dokumentumokat. Európában egyedülálló archívumában a független gondolkodásnak több mint százezer, a korábbi szovjet blokkban keletkezett dokumentuma található.

A magyarországi kiállítás a brémai intézet anyaga mellett, kibővítve, átfogó képet ad a magyarországi ellenzéki körökről és mozgalmakról, a következő intézmények gyűjteményeire is támaszkodva: Nyitott Társadalom Intézet (OSI) Szabad Európa Archívuma, Országos Széchényi Könyvtár, 1956-os Intézet, Történeti Hivatal, székesfehérvári István Király Múzeum, Fővárosi Képtár, Artpool Művészetkutató Központ, Ludwig Kortárs Művészeti Múzeum, BTM Kiscelli Múzeum, Fővárosi Képtár.

Tudományos irányítás
Prof. Dr. Wolfgang Eichwede (Bréma)

Kurátorok
Dr. Ivo Bock (Bréma), Prof. Dr. Wolfgang Schlott (Bréma) Sasvári Edit (Budapest), Mink András (Budapest), Szőnyei Tamás (Budapest)

Kiállítás látványterve
Rajk László (Budapest)