MMS – Tömörített festmény

2004. április 1. – április 24.
MegnyitóOpening: 2004. március 31. 20:00
Az elektromos, elektronikus és informatikai technológiák egy kommunikációs társadalmat hoztak el számunkra. Ezek a technológiák húzódnak meg a társadalmi élet múlt évszázad során végbement változásainak legmélyén, melyek nem csak fizikai környezetünket alakították át, de mentális képzeteinket is, és ennélfogva egész képzeletvilágunkat.

A történelem során az egymást követő új technológiák – kezdetben a nyersanyagok átalakítására, majd energia kinyerésére, most pedig az információs technológiák – az emberiséget egymást követő és változó megjelenésű kifejezésmódokon vitték keresztül. Mára az egyén a kölcsönös egymásrautaltságok komplex hálójában találja magát, ahol minden mindennel kapcsolatban áll. A kapcsolódás fogalma egyre jelentősebb szerepet játszik a mai gondolkodásmódban. Ott van valamennyi tudománynak, sőt azon is túl, az életnek és természetesen a művészi gyakorlatnak feltett kérdések középpontjában is.

Az MMS (Multimedia Messaging Service) a mobiltelefonok képkészítő és -küldő szolgáltatása a képalkotás manapság egyik legegyszerűbb és leggyorsabb módja. Mivel telefonunk szinte mindig nálunk van, ezért bármit, bárhol, bármikor könnyen megörökíthetünk, majd tárolhatunk vagy küldhetünk a minket körülvevő világból.

A. Nagy Gábort hosszú ideje foglalkoztatja az információs technológiák által bekövetkezett változások és új kapcsolódások gondolkodásmódunkra, viselkedésünkre, környezetünkre gyakorolt hatása. Galériánkban most bemutatásra kerülő festményeinek címe játékos utalás a festészet és az információs társadalom közötti fontos különbségekre, az időhöz és a sebességhez való viszonyra. A festészet „lassú”, már tradíciójánál fogva is inkább az örökkévalósággal keresi a kapcsolatot, míg korunk gyorskultúrája a pontszerű jelennel. Ez az ellentmondás jól nyomon követhető, mind az alkotás, mind pedig a befogadás oldalán: a festészet időigényes műfaj. A. Nagy Gábor képei olyan modellek, melyek segítségével a pixelek hipnotikus rendje mögötti világba invitál, a Mátrixon való átlátásra bátorít. A képeken a szubjektív élmény és a személytelen külvilág mozzanatai az ábrázolás, a narráció kiüresedésében, az apró négyzetek színes kavalkádjában oldódnak fel.

Mivel az ábrázolás részleteinek felismerése gyakran fokozott erőfeszítést igényel, A. Nagy Gábor teret enged a néző kreatív fantáziájának, így vonva be azt az alkotói folyamatba. Ennek a sajátos interaktivitásnak során az alkotó képi világa a néző saját emlékezetének képeivel kiegészülve válik teljessé. Ez a teljesség, a távolról tökéletesen összeálló glamour azonban közelebbről szemlélve káprázatként hullik szét.