Fogarasi András kiállítása ezt a szakadékot mutatja be, a hívogató nemzet-marketing és az egyidejű elválasztás között, Andorra példáján. A kiállítás címének első fele a svájci írót, Max Frisch-t idézi, aki „Andorra” című színdarabjáról – ami egy képzeletbeli ország nacionalizmusának és antiszemitizmusának kezdeteit írja le –, azt mondta: „Andorra egy modell neve”. Az „Étrangement proche” (meglepően/idegenül közel) pedig a katalán törpeállam jelenlegi turisztikai-szlogenje, miközben adómentességge főleg bevásárlóturistákat vonz.
Fogarasi – aki építészetet is tanult –, kiállításának látogatóit érkezésüket követően egy pódiumra vezeti, ahonnan enyhén emelt perspektívából látni rá a falhoz támasztott elegáns aluminiumtáblákra. Valamennyi tábla a kiállítás témájának egy-egy újabb elemét hordozza: Andorra turisztikai logója, lakosságának összetétele, Max Frisch színdarabjának fotója a zürich-i premierről, egy osztrák anti-rasszista csoport követelései, s végül egy kolozsvári autóbusz fotója. A drága Aludibond alkalmazása szándékosan kétértelmű, hisz turisztikai vásárokon éppúgy megtalálható, mint kortárs művészeti kiállításokon, s így ez kétségkívül ironikus tálalása a fogyasztói tájpercepciónak. Fogarasi „From the border to the Shopping Center” („A határtól a bevásárlóközpontig“) című videója egy éjszakai autóutazást mutat be, a spanyol-andorrai határtól egyenesen egy bevásárlóközpont mélygarázsáig.
Nicole Scheyerer