Keserue Zsolt, Nemes Csaba
Picture-Blog
2004. december 17. - 2005. február 19.
Megnyitó: 2004. december 16. 19:00
Kurátor: Pilinger Erzsébet
Keserue Zsolt video-munkái és Nemes Csaba festményei olyan teljesen köznapi táj- ill. térrészleteket ábrázolnak, amelyeket nap mint nap látunk, ezért átsiklik rajtuk a tekintetünk. Munkáik kapcsán mégis sajátos képi világ jön létre, hisz a megszokott és ezért általában nem különösebben feltűnő téma tölt be központi szerepet, s a többnyire figyelemre sem méltatott látvány válik fontossá, sőt kiemeltté. A sztereotip környezetet személyes térként, személyesen megélt idő konkrét helyszineként - mintegy napló-feljegyzésként- jelenítik meg, ám saját privát szférájuk képi világát bárki magára vonatkoztathatja, bárki beleélheti magát hangulatába, hisz az ismerős, épp csak kicsit idegen térben szinte mindenki felfedezheti saját környezetét, csakúgy, mint az interneten megjelenő picture-blogok esetében.

Az utóbbi hónapok helyszineit felidéző képi napló Keserue Zsolt Blog 04030412 c. műve. Az első pillantásra kivetitett diának tűnő képekről egy-egy alig észrevehető, épp csak megmozduló részlet, ill. a filmet kísérő, épp csak jelzés-értékű hangok kapcsán derül ki, hogy video-filmet látunk. Munkájának alapvető komponense az idő, amit Keserue a maga szelid módján mintegy csapdába csal, szinte észrevétlenül megfigyel és rögzít, néha pedig játékosan visszafordít, ha a video-felvételt a naplóként funkcionáló műbe visszafelé lejátszva építi be. Sajátos idő-élményt nyújt munkája abból a szempontból is, hogy a hétköznapi, parányi, s mégis megfejthetetlen titkokat rejtő rövid részletek egyfajta állandósuló várakozás érzését keltik, ám amikor ritmusukra már ráhangolódtunk, befogadásukra képessé váltunk, egy apró, de váratlan változással kizökkent ebből az állapotból. Naplójába belepillantva egyrészt világának közvetlen tanúivá válunk, másrészt mégis megmaradunk távolságtartó megfigyelőnek, hisz jegyzetei olykor azt az érzést keltik, mintha egy internettel összekapcsolt kamera közvetitésével látnánk egy adott helyszint, ill. az ott történő dolgokat.

Keserue Zsolt munkái a szinte mozdulatlan, ember nélküli világ látványát, az itt és mostot rögzítve paradox módon épp az időtlent képesek megragadni, ahogy Nemes Csaba festményei is. Közvetlen környezetében lévő, vagy utazásai során látott tipikus, jellegzetes táj- vagy város-részletekről készített pillanat-felvételeit - fényképezögéppel létrehozott jegyzeteit - vázlatként használja műveihez, amelyeknek témái így a lehető leghétköznapibbak: erdő-részlet kivágásra szánt - számokkal jelölt - fákkal, épület alapozásához kiásott, hatalmas gödör, útszéli villanypóznák, buszmegálló, házak, szélturbinák, vonat-ablakból látható, elsuhanó tájak. Az utóbbi, sajátos szemléletet hordozó, s Nemes munkájában évek óta visszatérő ábrázolásmódot Alessandro Baricco Harag-várak c. regényének szövegével jellemezhetjük: "az ablakban, az üvegen túl, örökös menekülésben suhant el egy-egy darabokra hullott világ, pillanat hosszúságú képekre törekedve, kiszakítva egy láthatatlan erő által."

Ám a pillanatnyi, a vonat-ablakból épp csak felvillanó, elmosódott látvány Nemes Csaba munkáiban a megfestés által mozdulatlanná válik, s ezáltal állandóvá is, egy naplóra, és egyben az emlékezet kettős természetére is jellemzően.

Pilinger Erzsébet