Fodor János
Fix
2006. október 13. - október 31.
Megnyitó: 2006. október 12. 19:00
A pillanatnyi együttállást konstellációnak nevezik. Ez lehet véletlen és lehet szándékolt, de mindkét esetben a megnevezés arra utal, hogy olyan jelenségnek lehetünk tanúi, amely önmagán túlmutató jelentést mutat.

Fodor János kiváló megfigyelő. Jár-kel a világban, miközben észrevesz apró dolgokat, amelyek önmagukban létezők, de az ő szemében ezek összefüggésbe kerülnek más valóságelemekkel. Az egyszerű tények párosításhoz vezetnek, olyan kapcsolatkereséshez, aminek során egy kiválasztott dolog egy másikkal kerül összefüggésbe és így jelentésközvetítővé válik. A valóság tele van apró részletekkel, amelyek jelentést kaphatnak, ha megfelelőképpen párosítjuk őket. A művész feladatának egyike lehet, hogy ezekre a kapcsolatokra felhívja a figyelmet azt állítván, hogy világunk feltárandó konstellációkkal telített felület.

Fodor több médiumra kiterjedő munkásságában az összefüggésekre rámutató analitikus, feltáró magatartásforma az összekötő elem. Legyen akár rajz, fénykép, tárgy vagy videó, a munkák minden esetben olyan gesztusokat mutatnak be, amelyek a valóság megismerésének rejtett dimenzióit tárják fel.

Ha lehet modellszerű helyzetet keresni munkásságában, akkor fényképei bizonyosan azok. A legtöbbször városi környezetben fellelt meglepő együttállások a valóság objektumai közötti értelmezhető véletlenre hívják fel a figyelmet. Az utca tárgyai, plakátok, ragasztott feliratok humort és a felismerés örömét árasztják.

Tárgyai ennek a kapcsolatkeresésnek kivetüléseiként is magyarázhatók: talált tárgyakból összerakott installációi és szobrai a tárgykultúra művészettörténeti és mindennapi asszociációit mutatják. Összeállításai mögött a huszadik század koncept és pop gondolkodása találkozik a művészi helyzetfelismerés gyakorlatával.

Fodor videói újabb aspektusát adják világnézetének. Véletlenül adódó események esztétikai és filozófiai szépségét bemutató rövid darabajai mellett az utóbbi időben olyan képsorokat is rögzített, amelyek mozdulatok, gesztusok képzőművészeti vonatkozásait tárják fel. Akár a falon nyomot hagyó toll, egy balettcipő kopogtatta geometrikus forma a vakolaton, vagy egy ruhadarab falhoz csapódásának látványa és hangja mind a maga egyszerűségében győzi meg a nézőt a legapróbb valóságrészletek értékéről és tartalmáról.

A rajz a művész kézjegyének legszemélyesebb formája. Fodor esetében vonalai következetesen egyszerűen megrajzolt figurákat mutatnak és vetítenek egymásra, amelyek formájukkal és mozdulataikkal a mára egyre inkább elismert képregény-kultúra világára támaszkodva beszélnek általános érzelmekről és viszonyokról.

E művészi tevékenység egysége épp különbözőségében, sokoldalúságában rejlik. Fodor János minél több oldalról világítja meg ugyan azt a tapasztalatát, annál jobban tudja érzékeltetni annak szépségeit és szerethetőségét. Bár Fodor a szavak embere, mégsem tud mindent elmondani arról, amit átél. Verbalitáson túlmutató közlési módszere a képzőművészet, aminek segítségével olyan dolgokat is a figyelem középpontjába tud állítani, amelyeket a legtöbben elkerülnénk.

Petrányi Zsolt