Beöthy Balázs, Erhardt Miklós, Esterházy Marcell, Keserue Zsolt, KissPál Szabolcs, Polyák Levente, Société Réaliste
A Másik Város
2006. december 8. - 2007. január 21.
Megnyitó: 2006. december 7. 19:00
Kurátorok: Szemerey Samu, Somogyi Hajnalka
A kiállítás a kelet-európai urbanitás egy sajátos területét választja témául – az előregyártott, paneles rendszerű építkezés, a lakótelepek világát. A huszadik századi modernizmus társadalmi utópiáinak ezen megtestesülései gazdag terepet nyújtanak a képzőművészeti reflexiók számára. A kortárs képzőművészet egyre gyakrabban választja témául az épített környezetet és annak kulturális dimenzióit – jelen kiállítás a közösségi együttműködés/autonóm művészeti tevékenység, társadalmi-tudományos koncepciók/civil használat, demonstratív politika/spontán létrejövő identitások, utópia/lokalitás, tervgazdálkodás/egyéni mozgástér kettősségei által felvázolt szellemi területet igyekszik feltérképezni a paneles épített környezet kontextusában.

A galériában hat képzőművész új, ez alkalomra készült munkája látható. A művek saját integritásukon túl, egymással párbeszédben állva hozzák létre a kiállítás gondolati terét és kezdeményezik ennek a kiterjesztését további területekre.

Beöthy Balázs munkája a személyes múlt eseményeire épít. A hanganyag egyik csatornáján a művész beszélget gyerekkori barátjával, felelevenítve a lakótelepet Vadnyugattá átlényegítő közös játék egykori helyszíneit, míg a másik hangszóróból ezzel egy időben született társadalomkritikai elméleteket hallunk, a művész apjának feljegyzéseit a hetvenes évekből. A lakótelepi élet kezdeti körülményeit több szinten megragadó mű egyszerre jeleníti meg a történetnélküli város „belakásának”, a kollektív utópia félkész tereiben egy saját univerzum megteremtésének gyermeki stratégiáját és az ezt a környezetet megteremtő ideológiák kritikai elemzését.

A lakótelepi élet lehetséges stratégiáit közelíti meg Keserue Zsolt és Polyák Levente gyűjtőmunkája is, amelyet a galériában egy lakásrészletet megidéző installáció formájában mutatnak be. Egyéni történeteket, sajátos megoldásokat látunk, variációkat a modern élet kereteként megálmodott lakótelepi lakás vagy ház uniformizált egységére. A mű a példák egymás mellé állításával mutatja be a szabályozás és az alapminták eklektikus sokféleséggé, „do-it-yourself” megoldások burjánzásává, a különböző kulturális hátterek, történetek és igények leképeződésének terepévé történő átalakulását.

Erhardt Miklós Havanna lakótelepen forgatott videomunkája is személyes történet, de egy kívülállóé: a lakótelep egy üzlethelyiségét kibérlő és a közösséggel a helyszínen kapcsolatot teremteni vágyó művészé. Az üzlet magányából kifelé tekintő csendes, békés képsorok erőteljes kontrasztot mutatnak a hely ismert sztereotípiáival, mialatt Erhardt háttérmonológja a ma igen népszerű hely- és helyzetspecifikus művészeti gyakorlatok nehézségeire, kudarcaira, korlátaira, a folyamat során felvetődő kérdésekre reflektál.

KissPál Szabolcs videóján, amelyet a kiállítás első tíz napjában egy előzetes „reklámoz”, a kitűzött feladatot ugyan sikeresen kivitelezik, az azonban mégis inkább abszurd rítusnak hat: a lakótelepi lépcsőházban meglehetősen környezetidegen, a polgári életforma rekvizítumaként megjelenő hangszer-monstrum embert próbáló „kalandja” arányok, léptékek, nézőpontok és kilátások játéka. A párhuzamosan kezelt perspektívák sokrétű kapcsolatot teremtenek tárgy, tevékenység és kontextusa között, ami által a városi léptékű környezet is új megközelítésekben jelenik meg.

A Société Réaliste tevékenységének hosszabb ideje fókuszában áll az építészet és a politika, az ideológiák kapcsolata. A Ministere de l'Architecture projekt jelen kiállításra készült 'kozmográfiai elmélkedése' a modern kori nyelvhasználat vizsgálatán keresztül fogalmazza újra Gerardus Mercator leírását az akkor ismert világról, egyfajta párhuzamos modellt hozva létre. A mű ritkán tapasztalható, intenzív, reflektált kapcsolatban áll a huszadik század társadalmi ideológiáival, azok mai jelenlétét kortárs példákon keresztül illusztrálja.

Esterházy Marcell munkáiban ugyanez a hagyomány már csupán törmelékként, egyfajta önjáró urbanisztikai gyakorlatként jelentkezik. Az építészeti tipológiák újrahasznosított termékcsomagolásokból megteremtett, kiüresedésig fokozott világa ugyanakkor ironikus módon játékra is hívja a nézőt: a kerekeken mozgó kvázi-város szabadon alakítható, ahol mindenki megteremtheti a tetszése szerinti negyedeket – tudtán kívül vehet részt a huszadik századi építészet interaktív történetében.

Beszélgetés a művészekkel:
2006. december 12., kedd, 19h

Megnőttek a fák – beszélgetés:
2007 január 18., csütörtök, 19h

Nemzetközi videoprogram:
2006. december 16. szombat, 18h
2007. január 13. szombat, 18h
Dan Acostioaei, Zbynek Baladran, Andreas Fogarasi, Ion Grigorescu, Matthias Müller, Mona Vatamanu / Florin Tudor, Clemens von Wedemeyer