FUORI USO 2006 – Módosult tudatállapotok

Elég tapasztalt vagy?

2007. május 5. – június 10.
MegnyitóOpening: 2007. május 4. 19:00
KurátorokCurators: Nicolas Bourriaud, Paolo Falcone
A kiállítás művészet és percepció változó kapcsolatára kérdez rá, középpontjában a szociális szürrealizmus gondolata áll. A kurátorok a kortárs képzőművészet eszközeivel kívánják körüljárni és összekapcsolni a módosult tudatállapotok és a kollektív álom fogalmait.

A projekt különböző elméleti – többek között antropológiai és szociológiai – megközelítésekből, a szobrászattól a videóművészeten és performanszon keresztül a hely-specifikus installációkig számos médiumon keresztül vizsgálja tárgyát.

Szociális szürrealizmus
Többé nem az egyén az, aki eszelős, hanem a társadalmi berendezkedés, melynek az egyén a része. Kétségtelen, hogy a kollektív tudattalan fontosabb, többet mond, mint az egyének tudattalanjainak összessége.

A művész csupán egy csekély részt hasít ki a bőséges társadalmi párbeszédből, dekódolja, belenyúl, átalakítja és nyilvánossá teszi. A tudattalan személytelen özönének tiszta szerkesztése ez. Ki beszél? Felszólalni korunk egyik legnagyobb kihívása, de minek a nevében szólaljunk fel?

Hallucináció
A kapitalista társadalomban az egyén pszichológiai státusa a gyermekéhez vált hasonlóvá – ahogyan erre Jacques Lacan is rámutatott „object a” elméletében. A gyermek enni kér, mert szüksége van valamire: érzi, hogy éhes. Azonban mivel a nyelv által meghatározott – s ez elválasztja őt a valóságtól – csalódnia kell. Ekkor a szükséglet vággyá válik. Mit tesz ekkor a gyermek? Hallucinálni kezd. Hallucinálni kezdi vágya tárgyát. Képzeletbelivé teszi például anyja mellét, melyet ily módon azonnal birtokolhat. A hallucináció tehát a képpé változott vágyat reprezentálja, az emberi szükségletek legtisztább megjelenési formája ez a társadalomban, melyben a szükségletek, a kívánságok és a vágyak a mindennapi élet pillérei.

A művészet, mely elsősorban a világ létező viszonyait jeleníti meg, folyamatosan hallucinálja vágya tárgyait. Ezek a tárgyak lehetnek elvontak, szikrázóak, hétköznapiak, gyengédek, közvetettek vagy épp ellenkezőleg. Nem tudjuk leállítani a hallucinálást: identitásunk puszta projekcióvá vált, fekete lyukká, mely a vágyakozástól remeg.

A hallucináció a percepció átváltozása: nem létező víziók, tárgyak és hangok válnak valóságossá az egyén számára. A művészet az efféle kreatív hallucinálás eredménye, mely a művész és a közönség által megtapasztalt, megváltozott pszicho-perceptuális körülményekből származik.