Chilf Mária, Kovács Ivó, Kőszeghy Csilla
Utazás önmagunkba
2007. október 10. - november 24.
Megnyitó: 2007. október 12. 18:00
Kurátor: Bordács Andrea
Megnyitja: L. Molnár Mária
A kortárs művészet egyik domináns jelensége a test ábrázolása, s ezáltal az identitás kérdésének játékba hozatala. Ennek révén egyre többször találkozunk személyességet, sőt akár teljes intimitást is vállaló munkákkal. Az Utazás önmagunkba című kiállítás három olyan művészt mutat be, akik a személyiséget nem külső jegyek alapján ábrázolják, inkább a „nem láthatót” teszik láthatóvá.

A címben említett utazás egyrészt metaforikus, mivel önvizsgálatot jelent, másrészt konkrét, mivel a testfelszín alá is bepillant. Különösen Chilf Mária esetében beszélhetünk a cím metaforikus értelmezéséről, akit az önmagunkból való kilépés lehetősége foglalkoztat. Legújabb, több elemből álló akvarellképei szellemi-lelki élményeinek kivetülései. Ugyan több olyan képet is bemutat, melyeknek saját címük is van, mégis összességükben egységet, azaz egy művet alkotnak Alkalmi horizont címmel. Munkáit a keserű humor jellemzi, amint ez A szörnyeteg szelídítése, a Mosolygyakorlatok tükörben vagy A határátlépési kísérletek címűekben is tetten érhető.

Kőszeghy Csilla munkáiban a test orvosi és társadalmi reprezentációját kritizálja a női mell különböző szituációkban történő bemutatásán keresztül. Kiállított művei három különböző módon közelítik ezt a témát. Az elsőben három litográfián orvosi könyvek ábráit imitáló mell részlet/metszet látható, ám a szokásos latin nyelvű orvosi magyarázatok helyett a nőművészet „klasszikusaitól”: Frida Kahlótól, Georgia O’Keffeetől és Virginia Woolftól származó idézetek olvashatók. A következő blokkban nagyméretű fotókra hímezte a női mell nyirok- és érhálózatát vagy épp néhány stilizált belső szervet. Műveinek harmadik csoportját képezik azok a vicces kisméretű fotók, amelyeken a műanyag mellimplantátumok különböző váratlan szituációkban jelennek meg, például egy autó lámpáján, graffitin, redőnyön stb.

A kiállítás harmadik résztvevője, Kovács Ivó Re:vízió című 3D-s videóanimációjában sajátos teremtéstörténetnek lehetünk tanúi: vízből alkotja meg az embert. Előző, Átkelés című filmjében szó szerint az emberi belsőben tesz vizuális utazást, mely a halállal, míg jelen munkája az élet megalkotásával végződik. Animációi áttételesen, a víz szerepe s az élet-halál megjelenése révén párhuzamba állíthatóak Bill Viola műveivel. Arra is jó például szolgálnak, hogyan lehet egy technikai médiumon keresztül lírai és transzcendentális gondolatokat megjeleníteni.

A kiállítás címe egyaránt utal fizikai és spirituális utazásra. Annak megmutatására törekszik, mi rejlik – szó szerint és átvitt értelemben – a felszín alatt. A művek szokatlan, néha megható, olykor humoros aspektusból közelítenek az emberhez. Épp ez az, ami mindhármuk műveiben közös hangot képvisel, a fanyar irónia és az érzékenység különleges metszete.

Bordács Andrea