Francis Alÿs, Zbynek Baladran, Terence Gower, Joachim Koester, Kokesch Ádám, Runo Lagomarsino, Armin Linke, David Maljkovic, Ania Molska, Rosalind Nashashibi, Michael Rakowitz, Société Réaliste, Caspar Stracke
Try again. Fail again. Fail better.
Modernizmus haladóknak
2008. szeptember 27. - november 9.
Megnyitó: 2008. szeptember 26. 19:00
Kurátor: Somogyi Hajnalka

kritika
Bak Árpád
Modernizmus haladóknak
A Samuel Beckett sorát (Worstward Ho, 1982) címül választó kiállítás a modernitás terveit és történeteit mutatja be, amelyek a világ felfedezéséről, be- és átrendezéséről, építészetről, geopolitikáról szólnak. Az itt bemutatkozó művészeket az elmúlt évszázad, a nagy felfedezések, az ideáltervek, az egykor tökéletesnek tervezett modern konstrukciók megismerésének vágya hajtja, valamint az a cél, hogy a múlt hibáinak és eredményeinek megértésével hozzájáruljanak a jelen helyzetének és a jövő lehetőségeinek újraértékeléséhez.

A kifejezést, „modern”, nap mint nap olvassuk és használjuk, többnyire a legújabb, a „hagyományossal” szembenálló, a célszerű szinonimájaként. A szónak persze történelmi gyökerei vannak, amelyek legalábbis a Felvilágosodás koráig, de bizonyos szempontok alapján egészen a Reneszánszig nyúlnak vissza. Ekkor születtek meg azok a filozófiai, gazdasági, politikai és kulturális elméletek, amelyek megalapozták a ma a modernitás koraként ismert folyamatot.

Az elméletek alapja az a meggyőződés volt, hogy az emberi intellektus alkalmas a világ teljes megismerésére és megértésére a mikrotól a makro szintekig. A folyamatos változásba vetett hit, melynek során szisztematikusan rendet teremthetünk abban a káoszban, amit világnak hívunk, uralmunk alá hajthatjuk az univerzum valamennyi élő és élettelen energiáját és végül megteremthetjük a létező világok legtökéletesebbikét, az emberi értelem tündöklő birodalmát, ahol az igazság és a boldogság uralkodik.

Az azóta eltelt évszázadok eseményei, a tagadhatatlan technikai és tudományos fejlődés ellenére, eme utópia megvalósításának lehetetlenségét tűnnek igazolni. A kommunizmus csúf paródiaként valósult és bukott meg, a kapitalizmus örvénye pedig a partvonalra sodor minden értéket, amely pénzben nem mérhető; a két világháború és az azóta sem csillapodó fegyveres agresszió alapjaiban rengette meg az emberi értelembe és jóakaratba vetett hitet; kényelmünk érdekében lassan tönkretesszük az ökoszisztémát. Mire jó az emberi ész, ha a modernitás meghirdetett programjai lassan ellehetetlenítik az életet? Az elmélettel van probléma, vagy a megvalósításban vallunk sorozatos kudarcot? A kiállításban szereplő nemzetközileg elismert művészek filmjei, fotói, kollázsai és installációi ezekre a kérdésekre keresik a választ.