A modernista design grafikai megoldásai idővel az elegancia és professzionalizmus stíluselemeivé váltak. A 60-as 70-es években megjelent az antidesign; a kritikai attitűd, és az underground szellemiség kifejezőeszközeként egyre többen szándékoltan amatőr, barkács megoldásokhoz fordultak.
Mára pedig az eredetileg politikai és társadalmi elkötelezettségből létrehozott design-megoldások szabadon felcserélhető stíluselemekké, marketing-eszközökké váltak, így a kritikai megközelítés a különböző vizuális nyelvek politikai dekódolásával és reflektált használatával juthat érvényre.
A projekt fókuszában a tipográfia áll, egy olyan vizuális nyelv, mely mind a design mind a képzőművészet területén értelmezhető. A kiállításon történeti és kortárs művek, projektek és kiadványok szerepelnek a design és a képzőművészet határterületéről három altéma köré csoportosítva: tipográfiai utópiák, antidesign, szubverzív design.
Tipográfiai utópiák
Bár a design és a tipográfia társadalomformáló politikai potenciáljába vetett hit elsősorban a konstruktivizmus történetileg behatárolt területén jelent meg, a „tipográfia, mint világ-konstruáló rendszer” megközelítést neo-avantgárd és kortárs művészeti projektek is tematizálják.