Kis Róka egyedülálló festészetének védjegye a párját ritkító motívumrendszer, ami a mániákusan visszatérő témákon és figurákon alapszik, amik kimeríthetetlen formai variációs keretet kínálnak a művész egyszerre vizionárius és kíméletlenül realista alkotásmódja számára.
Kis Róka Csaba festményeinek egyenrangú vizuális inspirációi a barokk vadászcsendéletek, a vanitasok, a rokokó pásztorképek és a különféle metal zenére telepedett szubkultúrák képi jelei, valamint a slasher horrorfilmek brutális víziói.
A művész precíz akadémiai bázisú festői képzettségét bolondítja meg pszicho-patológiai érdeklődésköre által diktált gyomorforgató jeleneteivel. A Stúdió Galériában kiállított festményeik szűrőjén átpréselődnek a klasszikus zsáner-műfajok, újabban kisállat-portrék is, kietlen árkádiai tájak mellett, amelyek panelházakkal is kiegészülnek.
A művész morbid klasszicizmusához szervesen hozzátartoznak olyan a kortársak számára többnyire tabuizált témák is, mint a történeti festészet, aminek jelentését szintén megpiszkálja és hivatkozza festményeinek huszár és betyár alakjaival.
Az öncélú vizuális onánia vádját Kis Róka ironikus festészeti alkotásmódjával kerüli meg. Művei sajátosan kortalan vizuális trópusokra épülnek, amiknek köszönhetően képein a jelentés legalább 180 fokos fordulatot vesz akkor, amikor a befogadó számára a formák klasszicitásban gyökerező artikulációja ellentmondásba kerül a tematika által indukált koreográfiával.
Kis Róka néhol giccsbe hajlóan megkent "árkádiai" tájképeinek előterébe ágyazza bestiáriumának keverék, mutáns lényeit, mániákusan ismételt szakállas férfialakjait, amiket különböző gyomorforgató pozitúrákba állít be, vagy végez ki éppen.
Fenyvesi Áron