A könyvet Várnagy Tibortól kapta ajándékba, Adamik Lajos pedig, aki nem csak a magyar borok jó ismerője, elkalauzolta Heinz Cibulkát és barátait az ország pincesoraiba, borospincéibe és borfesztiváljaira, Somlóba, a Balaton északi és déli partjára, Pécsre, Villányba, Tokajba és Egerbe, s egy születésnapi mulatságra Debrecenbe is. Norbert Math, aki szintén részt vett ezeken az utakon, a videofelvételek hanganyagát felhasználva elkészítette a hangzó vázat, amely Heinz Cibulkának a vágás során strukturális alapul szolgált.
A Liget Galéria terének közepén két asztal áll, az egyiken borosüvegek és poharak, a másikon érzékien csillogó sonka pihen, s illatával belengi a teret. A két asztal közé, fekete dobozban vízfelület formájú fekete tükör van a földre helyezve. Mint a filmben is, a térbe helyezett tárgyak és objektek feszültségteret teremtenek.
„Csodában álló”, érzékileg észlelhető objektek a sejtett szakadékmély Megnevezhetetlenje előtt. A film költői módon ötvözi és az élet előtt tisztelgő hang-képpé sűríti a szép országban tett utak kép- és hanganyagát.
Az installációval a művészi szándék nem távolodik el túlságosan a közvetlen élettől, az evés-ivás mint filozofikus cselekvés és a hallgatás mint a testben járt tánc az ittlét átszellemült örömévé olvad össze.