Halász András kiállítása

2010. március 20. – május 14.
MegnyitóOpening: 2010. március 20. 11:30
MegnyitjaRemarks by: Takács Ferenc
Halász András 1946-ban született Budapesten. A budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskolán végzett festő és képgrafika szakon, 1976-ban. Már a főiskolai években évfolyamtársaival megszervezte a Rózsa-kör nevű neoavantgárd csoportosulást, amely a Rózsa presszóban fluxus jellegű bemutatókat tartott.

A Főiskola elvégzése után sokféle műfajt kipróbált, fotogramokat, grafikákat, konceptuális munkákat és performanszokat csinált. Rendszeresen szerepelt alternatív klubokban, művelődési házakban és magánlakásokban. Első egyéni kiállítása 1978-ban volt a székesfehérvári Ifjúsági és Úttörőházban. Kiemelkedő volt még ebben az idoben a Károlyi Zsigmond festőművésszel közösen rendezett filozofikus tartalmú environmentje Hiány címmel, a Bercsényi Kollégium kiállítótermében.

Szellemi és művészeti aktivitása a kellő nyilvánosság hiánya miatt Magyarországon nem bontakozhatott ki, ezért 1979-ben emigrált, először Párizsba, majd New Yorkba ment. Egy közbeeső állomás volt Gent, ahol a nagyméretű fotogramok a genti kortárs művészeti múzeumban (Museum van Hedendaagse Kunst) szerepeltek, a 6 hongaarse Kunstenaars címu kiállításon; a munkák a múzeum gyűjteményébe kerültek.

New Yorkban kezdett igazán festészettel foglalkozni. 1982-ben elnyerte a P.S. 1 nemzetközi művészház kétéves ösztöndíját, műtermet és rendszeres bemutatkozási lehetőséget kapott. Olyan új festői koncepciót valósított meg, amelyben a valóság és annak ábrázolása alig választható el egymástól.

1990-tol már legálisan is hazalátogathatott Budapestre, ettől kezdve itt is rendszeresen szerepelt kiállításokon. 1995-ben a budapesti Ernst Múzeum rendezte meg retrospektív kiállítását, amelyen a régi munkák mellett új festmények is szerepeltek. Az Ernst Múzeumi retrospektív főbb darabjai ezután különböző magyarországi múzeumokba kerültek. Ez alkalommal jelent meg róla egy monográfia, Simon Zsuzsa tollából, a Műcsarnok kiadásában.

A kilencvenes évek végétől festészetéből fokozatosan elhagyta a koncepciót, tartalmat, és a tiszta festői látványra koncentrált. 2000 körül kezdődött máig tartó legújabb periódusa, a csendéletek, enteriőrök festése. A környezetében található szándékosan hétköznapi, nem szép, nem érdekes tárgyakból állítja össze szikár csendéleteit: asztal, szék, létra, festékesvödör, ruhadarab, ruhásszekrény, tekercs vászon, mosógép, pukkanós tekercs, műanyag palack.

Ezt az „antifestészeti” témaegyüttest minden artisztikumot mellőző konvencionális festészeti eszköztárral, a szinte csak fehérre, szürkére, barnára redukált színskálával festi meg. Új képeit még New Yorkban kezdte festeni, és ott mutatta be először a DUMBO-nak nevezett brooklyni művészházban, ahol muterme is volt. 2002-ben Antwerpenbe költözött, képeit már főleg ott és a közeli Brüsszelben mutatta be. 2005-ben visszaköltözött Magyarországra, a budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetemen tanít festészetet, ott, ahol tanulmányait végezte.

Székesfehérvári kiállításán legújabb, eddig nem látott festmény-sorozatát mutatja be, mely szintén a 2000 óta tartó „csendéletek” alkotói periódushoz kapcsolódik. Lakásának, műtermének részleteit, tereit festi meg: cserépkályhát, fóliatekercset, parkettát, létrát, kartondobozt.