AES+F , Beöthy Balázs, Walter Ebenhofer, Kárpáti Tibor, Nemes Csaba, Zádor Tamás
Panoráma
2010. szeptember 17. - november 13.
Megnyitó: 2010. szeptember 16. 20:00
Kurátor: Pilinger Erzsébet
A "panoráma" szó jelentése a hétköznapi használatban sokrétű, leginkább a "széles perspektíva" vagy "áttekintés" értelemben használt. Ám a hazai média világában a közszolgálati televízió külpolitikai műsorának cimeként példa nélküli folytonosság kapcsolódik hozzá, hisz a rendszerváltás előtti években is éppúgy sugározták, mint a legutóbbi időszakban.

Elsősorban turista-látványosságokként határozhatók meg általában azok - a többnyire technikai bravúrok kapcsán megvalósult - képek, amelyek elsőként a panoráma-kép meghatározást kapták. A képzőművészet terén viszont speciális képtípust jelöl: egyrészt tájábrázolásként, másrészt történelmi eseményeket (ld. döntő csatákat), ill. történelmi események sorát idealizált formában, hosszú idő távlatában és heroikus módon bemutatva jelentős múlttal rendelkezik, s a nemzeti identitás elképzelését nagyszabású vízióként jeleníti meg.

Ám a panoráma, mint téma és mint sokrétű jelentéssel bíró képtipus is a kortárs képzőművészetben is releváns - mind a nemzetközi, mind a hazai színtéren: az elmúlt években bekövetkezett ökológiai, gazdasági és politikai változások nyomán, s azokra utalva, megtartva így a formához eredetileg tartozó jelentést, ám jelenlegi témákat feldolgozva, ill. a formát gyakran ironikus parafrázis eszközéül használva.

Beöthy Balázs Ez a dal nem szól semmiről címü installációja a szocializmus időszakában épült lakótelepek létrehozásával kialakult életmód következményeire utal poétikus formában, s az akkor népszerű ndk indiános filmeket is megidézve valóság és vágy relációjában.

Nemes Csaba 2008-ban készült festménye egy radarral felszerelt, megfigyeléseket folytató autót ábrázol, amely a budapesti utcákon a közterek többségét figyelő kamera szekvencia-képeit idézve ábrázolja, ám ironikus módon témájává saját pozíciója válik.

Kárpáti Tibor a bitmap-computer-képek ábrázolási módját felhasználó sorozatában madártávlatból konkrét budapesti helyszíneket társadalmi jelenségekre utalva jelenít meg.

Zádor Tamás 2009. márciusában Tatárszentgyörgyön, a roma-gyilkosságok két áldozatának temetésen készített panoráma-fotója a jelenlegi magyar társadalom egyik legintenzívebb problémájára mutat, s a panoráma-kép legelfogadottabb helyi témája - a nemzet felemelkedésének utópiája - helyébe mintegy a nemzet-halál vízióját, s a megbánás és megbocsátás lehetségességének és szükségességének kérdését helyezve. Ám új munkáival még tágabb horizontot vázol: a ruhr-vidéki munkások szórakozási szokásait, szabadidejének kedvelt helyszínét bemutatva a jóléti társadalom jelenlegi perspektívája bontakozik ki, míg egy francia kastélyparkban tartott esküvő kapcsán készült mű az Atlanti óceánt övező területen bekövetkezett kolonializáció következményeivel szembesít.

A nemzetközi színtéren sem ritka a panoráma problematikájával való foglalkozás: az AES+F orosz művészcsoport munkái jövőbeli víziókat jelenítenek meg mintegy wagneri formában, míg Walter Ebenhofer osztrák művész fotósorozata a lokális hagyományokból származó pozíciónk, s ebből eredő perspektívánk kisszerűségével szembesít ironikus módon.

A képzőművészeti színtéren a panoráma-kép tehát egyik eredeti funkcióját változatlanul megtartotta: társadalmi problémákból kiindulva múltból eredő, jelenbeli, s a jövőbe tartó folyamatokra utal, ám többé már nem patetikus formában, hanem egyszerre együttérzéssel és iróniával.