A Pécsi Műhely a hetvenes években a fénykorát élte. Az öt alapító tag, Pinczehelyi Sándor, Halász Károly, Kismányoky Károly, Szijártó Kálmán és Ficzek Ferenc óriási lelkesedéssel láttak munkához.
Ficzek akkoriban készült fotó- és rajzsorozatai témája mindig egy-egy banális használati tárgy volt, legtöbbször egy közönséges hokedli, amelyek fénysugár rávetítésével és az árnyékok körülrajzolásával öltöttek újabb és újabb alakot.
„A vetítés képzőművészeti vizsgálatától nyílegyenesen vezetett Ficzek útja a film felé, különösen azután, hogy létrejött a Pannónia Filmstúdió pécsi részlege” – írja visszaemlékezésében Beke László.
„Ebből az időszakból mindössze egyetlen emlékem van: Ficzek egyik forgatási napján vettem részt Pécsett. A munka még eléggé a kezdeténél tartott; a film koncepciója az lett volna, hogy egy élő alak mozgását hogyan lehet szembesíteni a Ficzek által létrehozott formák animációjával.
A művész az utóbbi célra egy nagyon bonyolult, sok fázisrajzból, különféle megvilágítási effektusokból és szűrőkből álló rendszert dolgozott ki a stúdióban. Kissé kilátástalannak látszott az egész, sziszifuszi munkának nézhettünk elébe, de úgy tudom, a film mégis megvalósult.”