Valami változás

A Ludwig Múzeum a 2009-es Új szerzemények – rég nem látott művek után második alkalommal állítja ki az elmúlt években vásárolt műtárgyakat. Az áttekintés a 2010-ben újrarendezett állandó kiállítással – Félreérthetetlen mondatok – válik teljessé, ahol már számos új művet bemutattunk a közönségnek.

A kiállítás egyik viszonyítási pontja a fiatal román művész, Ciprian Muresan állítása: Communism never happened. A feliratot a művész a Ceausescu-korszakban kiadott propagandalemezekből vágta ki, így a szöveg és a tárgy magába sűríti mindazt az ellentmondást, mely a térség történelmi és társadalmi tudatát, emlékezetét jellemzi. Az elmúlt években a gyűjteménybe került művek többsége a közép-kelet európai közelmúlt, illetve változó jelen szövetébe ágyazódik, ahol folyamatosan és élesen vetődnek fel a művészi forma és egzisztencia, a történelmileg meghatározott művészi produktum kérdései.

Baranyay András önarcképei és Major Jánosról készült portésorozata, Pauer Gyula komplex Pszeudó-rendszere, Tót Endre demonstrációja Genf utcáin, az önmagát egy párizsi műgyűjtőnek eladó Kele Judit akciója, Maurer Dóra és Keserü Ilona művészete egyaránt a hetvenes évek neoavantgárd törekvéseiben látensen vagy kifejezetten megjelenő, rendszerkritikus, független művészi és politikai nézőpont megnyilvánulásai. E sorba tartozik a lengyel KwieKulik páros fotósorozata és ennek digitalizált verziója, valamint Szentjóby Tamás Kentaur című 1975-ös, betiltott és 2009-ben felújított filmje is.

A kiállítás másik súlypontját a rendszerváltás után szocializálódott nemzedék friss munkái adják. Az ezredforduló után keletkezett művek egy olyan társadalmi közeget képeznek le, ahol a folyamatos változás közepette szimultán van jelen a közép-kelet-európai múlt öröksége a globális kapitalizmus jelenségeivel.

A román művészek – Ciprian Muresan, illetve Mona Vatamanu és Florin Tudor – a privát létezést átható történelem feldolgozására tesznek kísérletet. A Dunaszerdahelyen élő Németh Ilona videójában a magánszféra általános veszélyeztetettségére hívja fel a figyelmet. Az angliai designer, Matthias Megyeri a vagyonvédelmi ipar számára készít „humanizált” darabokat. A cseh Katerina Sedá a törökbálinti Tükörhegy lakosait vonja be „szocio-társasjátékába”, mellyel az alvóvárosok újfajta életmódját, vizuális-építészeti környezetet vizsgálja, míg a Tehnica Schweiz a történelmi tudat egy sajátos megnyilvánulását vizsgálja a hagyományőrző tüzérek közösségének ábrázolásán keresztül.

Kiállító művészek:
Baranyay András, Csörgő Attila, Gerber Pál, Hajas Tibor, Kele Judit, Keserü Ilona, Kis Varsó, Kovách Gergő, KwieKulik, Maurer Dóra, Matthias Megyeri, Ciprian Muresan, Nádler István, Németh Ilona, Pauer Gyula, Rónai Péter, Katerina Seda, Szabó Ágnes, Tehnica Schweiz, Tót Endre, Mona Vatamanu és Florin Tudor, Várnai Gyula, Waliczky Tamás