Kék, vörös, sárga izzik az örök nyárban.
Síkkonstruktivista keretek zárnak rabszolgatelepet.
Neoplaszticista nyugalomban élnek nyomorgó emberek.
Színes mozaikok közt játszó ártatlan gyermekek.
Hízik a tahó az emberek vérén, békésen füstölög millió gyárkémény.
Ulánbátori álom a városhatáron, gomolygó felhőket von a láthatáron.
Lendül a gazdaság, fejlődik az ország, több sör folyhat le a munkások torkán.
Tokió alatt földkéreg mozog, a felhőkarcoló nem ettől imbolyog.
Műhold szállt a város felett, hol az idő térbe veszett.
Hol az idő térbe veszett, festőkésem utat keres.
Baranyai Levente