|
|
| megnyitók | aktuális kiállítások | kiállítóhelyek | |||
|
|
Ebben a periódusban az antik filozófia és az erre utaló attribútumok a létezés képekben történő megmutatásának a formái. Tehát fontos leszögezni, hogy Gémes nem stílust követ, hanem a személyes sors megmutatásához használ fel, illetve dolgoz ki stilisztikailag többé-kevésbé meghatározható formákat. A 80-as évek végén újabb változás következik be Gémes képein, egyrészt feltűnnek a keresztényművészet attribútumai, illetve teljesen elmaradnak a korábbi jellegzetes formák, és kizárólag a test, olykor csak egy testrész jelzi a lét formáktól mentes végső állapotát. Gémes a 80-as években olyan ismert ikonográfiai típusokat és kompozíciókat fogalmaz újra képein, mint a pásztor, a tanító. Az újrafogalmazás alapja sajátos filozófiája, kortársi hevülete, ennek esztétikai módusa a hiperrealizmus, formája pedig a kép. Az ókortól a klasszicizmusig terjedő művészettörténet ismert toposzai élednek újjá és válnak személyessé Gémes képi kalandozásai során (harcos, tanító, jó pásztor, angyal, trónoló uralkodó stb.). Az önmagát ábrázoló Pásztor című képe is ebből a korszakból származik. A grafika retuspisztollyal jelenít meg egy negatív filmkockát. Mindezek előtanulmányaként készített családtagjairól és magáról több fekete-fehér fotósorozatot. A fiktív szcéna először fotóként jelenik meg. Ezt a fázist akciófotónak is, vázlatnak is tekinthetjük. Gémes fotó alapján készült munkái azonban nem Ego-képek és nem akciódokumentumok, nem is a személyiség kiüresítésére szolgálnak, hanem épp ellenkezőleg, a személyes sors dramatizálására, mitikus szituációba helyezésére irányuló kísérletek. A történeti szituációba helyezett jelen, alapjában véve a szublimált lét megközelítésére szolgáló, mélyen az archaikus kultúrába ágyazott képi, rituális forma. Bárdosi József |
||
C3 |