A film sztorija a 20. század eleji amerikai irodalom groteszk és gyakran szadisztikus hangvételű Bierce írásán alapszik, aki a végletes borulátás, maró gúny és szarkazmus képviselője volt írott műveiben és életében egyaránt. Pengeéles stílusban megírt rémtörténetei szinte megkívánják a tömör éjszaka mélységeinek látványát a vásznon; az általa teremtett kíméletlenül sötét miliő a most bemutatásra kerülő animációs film krétafehér elevenségében és tisztaságában, valamint letörölhető porhanyósságában oldódik fel vizuális válaszként.
Csáki László közel tíz éve, analóg technikával készült kréta animációs filmjéhez képest – Napok, amelyeknek értelmet adott a félelem-, itt már a 3D-ben való elmozdulás is segítette a síkszerűségből kilépés vágyát, ami az éles-életlen ellentétpárok és újabb képi réteg létrejöttét tette lehetővé. Az egyenesen kamerába készülő animáció az adott pillanat visszavonhatatlan fázisait mutatja: a krétamunka során látszódó törlésnyomok az alkotás spontán, de nagyon is tudatos és megismételhetetlen folyamatát szépen láttatni engedik, a filmet az apró animációs program effektek és virtuális kiemelések emelik egyedülálló vizuális élménnyé.
Az alkotót inspiráló művészek között William Kentridge említhető, aki képzőművészként és animációs filmesként egyaránt ismert, vagy az extrém stílusjegyeiről ismert David Lynch és a markáns Coen fivérek rendezői attitűdje, valamint abszurd képi világa mélyen hatott Csáki László filmes megoldásaira.
A mű finoman hangolt abszurditása és fekete humora az alkotás egészét áthatja, a „film noir” stílusát idéző vonalvezetés a krétapor folyamatos játéka által páratlanul könnyű és illanó valóságban elevenedik meg: a formák elmosódnak, felbukkannak, kiegészülnek és átalakulnak. Az alkotó számára a szisztematikusan megkomponált karakterjegyek 21. századi módon való kibontására szabad kezet adott a novella zárt rövidsége, de egyúttal a táblakréta által felvetett folyamatosan átalakulás lehetősége. Egyszerre hat ránk a mulandóság könnyed érzése és közben nem hagy nyugodni a minket a történet által lelkünkön hagyott súlyos kéznyom.
Csáki László táblakréta technikával készült filmjének premierjére a NextArt Galériában kerül sor, különlegessége, hogy az alkotás eredeti angol nyelvű szinkronnal látható, valamint a mozgóképet installatív környezet is kíséri, amely a kiállítótérben látható figura –és látványtervek együttesét jelenti, így teljes valóságában, az alkotás kellékeivel együtt lélegezve léphetünk be a Boffer Bings groteszk világába.
*
Szerintem ez egy abszurd tanmese, egy örökérvényű történet arról, hogy vannak dolgok, amelyek jobb, ha örökre titkok maradnak, mert egyébként kiszámíthatatlanul változtatják meg a jövőt.
(…) 2002 óta most jutottam el oda, hogy képes vagyok a technika adta lehetőséggel mindent elmesélni, mert megvan hozzá a teljes eszközrendszerem: az analóg és a digitális technika együttélése; valamint eljött az a pillanat, amikor tudatosodott, hogy a krétatechnika mennyi mindenre ad lehetőséget, amikor egy hasonló, abszolút fekete humorú történettel állunk szemben, amely történet meg is kívánta a sötét formát és az azt alátámasztó technikát.
Csáki László