Pán-Periféria tárgyemlékei

[tu-fa antropológia]

2013. február 1. – március 15.
MegnyitóOpening: 2013. január 31. 19:00
MegnyitjaRemarks by: Somogyi Hajnalka
Kaszás Tamás Pán-Periféria tárgyemlékei című kiállítása a társadalmi struktúrák átrendeződésének, és a modern ember elképzelt új tárgykultúrájának témájával foglalkozik a túlfejlett civilizáció alkonyán, mikor a kulturális és gazdasági kollapszus már elérte a világot és tart a válság okozta általános leépülés. Ez az a pillanat, amikor az alacsonyabb fejlettségi szinten álló (posztnomád) kultúrák primitív körülmények közé visszakényszerítve épp saját pozíciójuknak köszönhetően bizonyulnak rátermettebbnek és felkészültebbnek a túlélésért vívott harcban.

„Több művem, illetve összetett projektem is kapcsolódik különböző módokon egy a közeljövőben bekövetkező gazdasági, ökológiai, illetve társadalmi összeomlás elképzeléséhez. E tematika lényegi magvát a kollapszizmus manifesztuma írja le, mely szerint egy totális összeomlás adhat lehetőséget egy a napjainkban ismerttől alapjaiban különb társadalmi struktúra kialakulásához. Ennek azok az emberek, illetve közösségek lehetnek fajsúlyos kezdeményezői, akik felkészültek a túlélésre. Nem elsősorban bunkerekkel és konzervekkel, hanem népi-tudománnyal, azaz mindazzal az elméleti és gyakorlati tudással, melyre hosszú távú önfenntartásukat alapozni tudják élelmezési, lakozási és egyéb szempontokból. Mindazonáltal, akik ennek megfelelően felkészülnek, azok már összeomlás nélkül is jelentősen függetlenednek a jelenleg uralkodó struktúrától.

[…] Miként a pozsonyi Faica Gallery által szervezett Cargo Collapsism (2012) című kiállításomon bemutatott összeállítás, úgy a Pán-Periféria tárgyemlékei is […] épít az összeomlásra. Lényegi különbség azonban, hogy ezúttal a művek nem a túlélés mikéntjéről szólnak, és nem is egy globális katasztrófa után felépülő világ részei. Sokkal inkább értelmezhetőek, mint egy elhúzódó válság során leépült környezetben zajló népvándorlások hajléktalan-törzseinek termékei. Ezek a perifériákra is jellemző, különböző fejlettségi fokon lévő technológiák és alapanyagok egyidejű jelenlétével szemléltetik a primitív körülmények közé fokozatosan visszakényszerített modern ember elképzelt tárgykultúráját. Ezúttal elsősorban a kőolaj és a víz szűkösségét véve alapul a projekt egyik összetevője az az agitatív posztersorozat, melynek darabjai a sokszorosítás legegyszerűbb, válságban is elérhető technikáival készültek, de vizuálisan és nyelvileg is egy töredezett kultúrájú jövő hírnökei.

[…] A kiállítás aktualitását az a közhely teheti szemléletessé, mely szerint a harmadik világ, de akár Kelet-Európa vigasza is lehet, hogy az alacsonyabb fejeltségi fokon állók –, lévén közelebb állnak az egyszerűbb megoldásokhoz és azok rendszerfüggetlen alkalmazásához, – eleve felkészültebbek egy technológiai összeomlásra.”

Kaszás Tamás