Ez a munkám bensőséges közeledés a természethez, hogy a fákhoz, ágakhoz, levelekhez, virágokhoz egészen közel kerüljek, és róluk nagyon közeli képet nyerjek, a kép felületével megérintve azokat.
Hogy a természet kiterjedt tereit a rajzlappal bejárhassam, és parányi részleteit is elérjem, a papír összefüggő felületét különböző rendszerek szerint, egymástól elváló, illetve hosszú, kihúzható szalagokra vágom fel.
Ezeket vagy ráterítem a lombokra, vagy a levelek közé húzom be, rejtem el, ahogy a madarak is megülnek az ágakon, a lombok között.
Ahogyan a sok vékony sávra osztott felületet ráterítem a levelekre, csíkjaik az adott térhez igazodva, finoman elrendeződnek a levelek között. Szinte a lombozat részévé válnak egy arra alkalmas tárgyként.
Ezt az önmagában is szép jelenséget, amely olyan, mint egy lombokkal eggyé váló plasztika, festékpermettel fújom le. Így hagynak nyomot a papíron a levelek, de az egymásra kerülő, egymást takaró papírcsíkok is.
Mindegyik kis papírszalaggal történik valami. Felületükön egyedüli módon rögzítik a levelek által terelgetett finom festékpermetet. A természet, a lombok belső élete, saját világa vesz részt a formaadásban.
Amikor a papírcsíkokat, vagy szalagokat visszarendezem a síkba, és azok visszatérnek a tér különböző helyeiről, szorosan összezáródva összeadják a rajtuk lévő kis képnyomokat.
A kép összeáll, bezáródik, elkészül. A képsík saját rendszere és a természet saját rendszere egymással kapcsolatba lépve összhangot talál, és a szemünk előtt harmonikus egésszé alakul.
A természet minden részletében ésszerű és az életet szolgálja. Nincs benne semmi önkényes, minden részlete az egésszel harmonikusan szerveződik és él.
Nagy örömmel szemlélem ahogyan a benne elrejtett és vele eggyé váló képfelületeimet megformálja.
Türk Péter