Inspirációs forrása mindig saját otthona és környezete, ahol az őt körülvevő teljesen egyszerű tárgyakban rejlő lehetőségek kitágításával foglalkozik. Egyes esetekben olyan hétköznapi, apró, mások számára jelentéktelen esztétikára hívja fel a figyelmet, mint a bomlásnak indult ételen megjelenő zöld penészfoltok kialakulása, a mosás következtében megjelenő színelváltozások a ruhákon, vagy egy fehér ing zsebébe kifolyó tinta.
A tárgyak és állatok mellett megjelenő figura legtöbbször önmaga a fotóin. Ezekkel a rejtőzködő önportrékkal, a fragmentáltan megjelenő arccal és testtel, a jelenlét és a jelen-nem-lét kérdését járja körül, és az embernek a környezethez és a tárgyakhoz való különböző viszonyrendszereit tárja fel.
Fotóinak tárgyát mindig pontosan megkomponáló képzőművész Jó szerencsét című, a nonszensz határterületén egyensúlyozó sorozatával egy új világba való belépés lehetőségét tárja fel. A sorozat az egyensúly személyes interpretációján, illetve annak kutatásán alapul.
Az egyszerű, de annál törékenyebb installációk az egyensúly jelenségét próbálják megjeleníteni, különböző formáit körbejárni. A fotók tárgyát képező nyílt, mindenféle rögzítést nélkülöző rendszerek csak saját belső stabilitásukra hagyatkozhatnak, akárcsak a kiállítótérben és a felső emeleten megjelenő installációk.
Ahogy a művész fogalmaz, ezeknek a rendszereknek az összeállítása egyfajta játék, amihez nem csak koncentráció, de sok esetben egészen sok szerencse is szükséges. A hétköznapi tárgyakból összeálló kompozíciók a klasszikus csendélet határát tágítják ki.
A hagyományos központi szerkesztési elv ellenére izgalmas képi struktúrák jönnek létre, ahol még a klasszikus csendéleti tárgyak is megújulnak, és a tojás, a sütőtök vagy az aloe vera mellett a műanyag flakon, a ragasztószalag vagy a Jenga is a kép részévé válik.