Állhatsz és nézhetsz vagy szócsatázhatsz

2014. január 8. – február 14.
MegnyitóOpening: 2014. január 7. 19:00
Jay Tan mostanában olvasta Flaubert Bovaryné című regényét, aminek főszereplője, Emma Bovary igen nagy hatást gyakorolt rá. A könyv margójára azt írta “a tapasztalat által informálva és a tapasztalattól függetlenül” egyfajta ösztönszerű válaszként Emma Bovary gondolataira, aki robbanékony és frivol karakter, főként az anyasággal és kereszténységgel kapcsolatos nagyszabású elképzeléseiben, aki úgy érzi próbálkozik, mégis lusta. Előkelőségre és jóságra törekszik, hogy nagy érzelmeket éljen meg, de nem tud úrrá lenni a kényszerein. “Ez a leírás nem csak rá igaz, hanem rám is” – mondja Jay Tan.

Jay Tan működése közben olyan jelenségekre kívánja felhívni a figyelmet, amelyek “a két nagy osztály: a létezők (szubsztanciák) és az apparátusok1” kapcsolatáról szólnak. Műveinek mozgatórugója annak tanulmányozása, hogy a folyamat miként válhat formává és a forma hogyan befolyásolhatja a folyamatot.

“Komplex koreográfiák résztvevői vagyunk” mondja, “úgy mint a történelem vagy a politika, ahol az anyagi világ leginkább mérhető tulajdonságai és erői a törvényeinkből, nyelveinkből és szerelmeinkből jönnek létre.” Agamben olasz filozófus egy harmadik osztályt is megkülönböztet a létezők (szubsztanciák, living beings) és az apparátusok mellett, mégpedig a tárgyakat, amelyek a két fenti osztály viszonyából és könyörtelen harcából jönnek létre. Foucault “kormányozhatóság” fogalmára építve, az apparátus lehet bármi, ami képes felfogni, megváltoztatni, meghatározni, befogni, modellezni és irányítani a szubsztanciák gesztusait, viselkedését, véleményét.

“Nagyszerű úgy gondolni a világra, mint egy olvadó áfonyás fagyira, ami az apparátusok és szubsztanciák között feszül. És Emma Bovary egy tökéletes példa erre. Fluktuál, csapong, aki egy eszköz – bolond és manipulátor egyszerre –, egy a világ és mások által alakított kövér agyag darab, tárgyiasult és idealizált” teszi hozzá Tan.

A műveiben használt dombszerű halmok, polcok és edények – üvegnyakak, az anyagok különböző sűrűsége, kupolák, szoknyák – mind a tudás és a tapasztalat átvihetőségének metafórái, de ugyanúgy a szobrászat történetéé is.

Folytatva a halmok és kupacok sokféleségének és lehetséges kapcsolatának felkutatását, polcok és különböző edények bemutatásával igyekszik kiegészíteni azt a gondolatot, hogy a tárgy egyszerre valami ügyesen alkalmazkodó dolog, manipuláló és manipulálható egyszerre.

A taktilitás és az alapvető mechanika kulcsszerepet kap jeleneteiben, amelyeket hétköznapi tárgyak segítségével valósít meg, hogy általuk az emberiség történetének és döntéshozatalainak egy pillanatát merevíthesse ki.

A nyújtható anyagok (viasz, gumi, gyurma, agyag, kenyér és tojás) és a rájuk ható erők az installáció anyagi, konceptuális és szimbolikus együtthatóinak kulcsai.