Birkás Ákos
(szabadságharc)
2014. január 24. - március 22.
Megnyitó: 2014. január 23. 19:00
Megnyitja: Takács Ádám
Birkás Ákos legújabb festményeinek szereplői bensőséges jelenetek résztvevői, s a lazúros megfestés és a meleg tónusok is az érzelmek és az elmélyülés világát idézik.

Ám azáltal, hogy Birkás a képek hátterát absztrakt festészeti megoldásokkal alakítja ki, munkáinak szelíd alakjai az egyéni lét dimenzióin túlmutató struktúrák részeivé válnak, amelyek egyszerre idézik a romantikus tájfestészet és klasszikus avantgárd összefüggéseit, s a hozzájuk kapcsolódó történeti – de újra aktuálissá váló – szemlélet-módokat. A filozófiai gondolkodás kortárs érvényesítésének joga és újraalkotásának igénye így a festészet hagyományáéval együtt, párhuzamosan jelentkezik.

Az utóbbira, s a festmény státuszára vonatkozó iróniát tükrözi, hogy képein a jelenetek csak a középrészt foglalják el, s így maga a festmény mindössze egy vászonra helyezett folt. Nem nyújt tehát teljes illúziót, ahogy a televízió-képernyő vagy a mozikép, s nem engedi, hogy a néző teljesen feloldódjon a „valóságá“-ban. Ám a sajtófotók alapján készült, azok kompozíciós és megjelenési sémáit megtartva, de ösztönös és poétikus változtatásokkal megfestett jelenetek érzelmi töltése rendkívül intenzív.

Témájuk mindig személyes kapcsolat, csoporton belül vagy egy-egy pár viszonylatában. Birkás Ákos így foglalja össze ennek hátterét: Nehéz korszakokban, ha egy társadalom hosszú éveken át nehéz szituációt él át, felértékelődnek ezek a kapcsolatok, s az egyes személyek emancipációjának megvalósulási és szuverenitásának kifejeződési lehetőségei.

Azok, akik ma az önállóságukat – akár érzelmi, akár intellektuális tekintetben - felvállalják, kisebbségbe kerültek, s ahogy a kisebbségi csoportok egyébként is, szabadságharcot folytatnak az élet-lehetőségeik érdekében. A feministák kijelentése: „The personal is political“, azaz „A személyes ügy szociális“ ma is érvényes. Ugyanis kizárólag az „önmagára rátalálás“ és az önreflexió lehet a szabadságharc alapja, ám ez csak az érzékenység segítségével kezdődhet. Olyan érzékenységgel, amely a hatalommal szembeni alternatívát jelentheti, akár még a sérülékenységet is felvállalva.

A legkülönbözöbb időszakokban készült, ma múzeumokban kiállított szenteket ábrázoló képek figuráihoz kapcsolódnak hasonló történetek. ők maguk a festményeken gyöngéd, nem domináns, mégis dinamikus, önmagukkal szemben és szellemileg is igényes emberekként jelennek meg. Megjelenitői így olyan elképzeléseknek, amelyek kortárs pozíciók meghatározói.