Bada Tibor, Baranyai B. András, Bogdándy Zoltán Szultán, Fekete Valér, fe Lugossy László, Gyarmati Zsolt, Könczey Elemér, Medve Zsuzsa
Igazmondók
Korkritika: kívülállás, karikatúra
2014. március 9. - június 15.
Megnyitó: 2014. március 8. 16:00
Kurátor: Paksi Endre Lehel
Megnyitja: Balázs Kata
A képzőművészeti szép és igaz nincs mindig fedésben a széppel és az igazzal sem. Ilyenkor előfordulhat, hogy a képzőművészeten kívüli impulzusból újítja meg magát a képzőművészeti szép és igaz: gyerekrajzokból, barbarizmusból, kezelt őrültek furcsaságaiból, urbán-folklorisztikus graffitiből, populáris vizuális kultúrából.

E hibridek már a művészetvilágba szervesülve a következő neveket kapják: neoprimitív, art brut, új vadak, naiv, urban art. Kiállításunk ezt a művészeten belülről nézve izmusokká kategorizáló szempontot fordítja meg. Miért mondanak le művészek a képzőművészet folyamatosan fejlesztett eszközeiről: anatómiáról, perspektíváról, illuzionizmusról, alapanyagról, sőt, az egész intézményrendszerről is, és miért szorítkoznak arra inkább, hogy minél szélesebb vizuális képzettségű réteggel kommunikálhassanak?

Csak a társadalmi igazmondás más egyebet fölülíró vágya az, ami közösnek mondható e tendenciákban. Jellemzően e művészek tekintet nélkül vannak a magas művészeti kánon elvárás-rendszerére. Az eszköztár elhagyása az intézményrendszerbe visszatérő műveknél botrányos hatású – gyökerei egyértelműen a dada fölforgató szándékaival rokonok. Majd az art brutben tetten érhető ismét egy lázadás a társadalom katasztrofális összállapota ellen, ahol e lázadás eszköze a torzság.

A posztmodern már perverz örömmel játszadozik a képi örökséggel, az értéknivelláció cinkosa, és humorba csomagolja a poszthumán kondíciót: még inkább nevetni szeretne rajta. A kilencvenes években zajlik egy újabb emancipációs hullám, az alulról jövő graffiti eszközeinek kanonizálódása, és az intézményrendszer elleni legutóbbi menekülési kísérlet, a street art urban arttá domesztikálódása. Ezek az erős társadalmi üzenetekkel töltött vizuális egységek a karikatúra műnemével nagyon szoros rokonságban állnak formailag.

A társadalmi igazmondás tehát egy sok szálon futó folyamat, párhuzamosan mindvégig jelen van, azonban generációkon átívelő bemutatása hazánkban első alkalommal jön létre. Tárlatunk ezért a hetvenes évektől aktív kívülállókat és a fiatalabb generációk kívülállóit mutatja be egy térben.