Ceija Stojka
Megszégyenítve
Kiállítás az auschwitzi cigánytábor elpusztításának 70. évfordulójára
2014. augusztus 3. - augusztus 31.
Megnyitó: 2014. augusztus 2. 15:00
A Megszégyenítve című kiállítás egy szubjektív válogatást mutat be a tavaly elhunyt roma származású holokauszt túlélő, Ceija Stojka életművéből. A művész, akit családjával együtt deportáltak, túlélte a náci koncentrációs táborok borzalmait, ötvenes éveinek közepén kezdett el festeni. Két meghatározó ciklus jellemzi alkotásait: Még a halál is fél Auschwitztól címmel főként fekete-fehér tusrajzokat – és ezeknél jóval kevesebb olajfestményt – készített, amelyekben a koncentrációs táborokban megélt emlékeit rajzolta és festette meg. Az ouvre másik felében expresszív, színes olajfestményeket találhatunk; képeket a természetről, tájakról, roma utazókról, a családról, a táncról – olyan művészetet, amely a túlélést és az életet hirdeti. A kiállítás mindkét, egyébként szorosan összefüggő ciklusból bemutat műtárgyakat.

Az egyik tintarajz Megszégyenítve címmel a ravensbrücki táborlakókat ábrázolja, amint az SS katonák arra kényszerítik őket, hogy meztelenül sorakozzanak fel. Ez a fajta megszégyenítés a nácik fontos eszköze volt az áldozatok elnyomásában és kínzásában, melynek hatása a bebörtönzés és a tömeggyilkosság évei után sem enyhült. A roma közösségekben a szégyenérzet és a megalázottság következményeként kialakult csend megtöréséhez olyan művészek kellettek, mint Ceija Stojka. Ez a folyamat újfajta öntudathoz vezetett, amely elengedhetetlenül szükséges a romák és szintik számára, akik egy továbbra is ellenséges környezetben harcolnak az érvényesülésért, mely tagadja a romák üldöztetését a német nemzeti szocializmus idejében. A múltból merítkező művészet a jelen politikájába avatkozik.

Ceija Stojka művészete erőteljes avantgarde, amelyben a művész állhatatossága és bátorsága eredményeként áldozatból saját sorsát alakító cselekvővé vált. Újra és újra szembenézett emlékeivel, hogy aztán bőkezűen megajándékozzon bennünket velük. Ezek az alkotások, nem egyszerűen élete egyedi emlékképei, hanem lenyűgöző művészeti alkotások is egyben, amelyek a roma és szinti történelem pótolhatatlan dokumentumai. Ceija Stojka művészete közvetít a hagyományok és a modernitás között: egyrészt őrzi és ápolja a roma hagyományokat, másrészt pedig megújítja és meg is töri. Stojka hangsúlyozta, hogy túlélőként kötelessége felszólalni és harcolni a roma holokauszt megismertetéséért.

A Világos sorozat megértése lehetetlen a többi Stojka-alkotás ismerete nélkül, és a Ceija Stojka életművet sem szabadna az Auschwitz sorozatra szűkíteni. A traumatikus élmények a Világos sorozatban is rezonálnak, amelynek képei – a festék és a festő-paletta eszközeivel – kísérletek egy olyan világ létrehozására, amelyet a nácik megpróbáltak örökre elrabolni a romáktól. Hasonlóan a Sötét képekhez, ezek is lépések, amelyek áldozatból szabad emberré változtatják a művészt; azt bizonyítják, hogy a kitörölhetetlen trauma ellenére is létezhet egy pozitív (kollektív, roma) (ön-)kép és vízió.