Radikális emlékek
2015. november 20. - december 18.
Megnyitó: 2015. november 19. 19:00
A Radikális emlékek című kiállítás az emlékezés és a felejtés dinamikájára helyezi a hangsúlyt és a különféle tárgyakhoz mint emlékeink hordozóihoz való viszonyunkat vizsgálja. A cím számos gondolkodóra referál - többek között Hans Ulrich Obrist - és hangsúlyozza az emlékezés veszélyeztetett helyzetét és a digitális korszakból következő lehetséges amnéziát is. Az eltérő művészi pozíciókon keresztül hangsúlyossá válik a gesztus, mely során egy-egy tárgyba, a múlt egy „archeológiai leletébe” sűrítve jelennek meg olykor nagyon személyes, máskor a kollektív emlékezetet mozgásba hozó alkotások.

Simon Wachsmuth Pulad Zurkhaneh című videójában iráni férfiakat láthatunk a Shiraz bazárban, amint a Zurkhanehet, egy tradicionális testgyakorlatot végzik. A videó fő jellegzetessége, hogy az egykori fegyverzetekre – kard, íj, pajzs – mint funkciójukat elvesztő tárgyakra irányítja a figyelmet. A szuggesztív képek a dokumentarizmus helyett egy nyitott narratívát sejtetnek és ezáltal egymás mellé helyezik a történeti és a kortárs jelentéseket.

Asztalos Zsolt új munkája, Az én történetem - az én verzióm egy radikális attitűdöt jelöl: a könyvek és az egész könyvesszekrény félbevágásának akciója a már meglévő történetek egy szimbolikus, személyes újrainterpretálásaként fogható fel. Ahogy a művész fogalmaz: Az, ahogyan a múltra gondolunk, vagy ahogy a kánont nézzük, formálható és változtatható, hiszen nem egy eredeti igazságról, hanem elsősorban rólunk szól.”

Kútvölgyi-Szabó Áron és Koós Gábor munkáiban családi, személyes tárgyak kerülnek kisajátításra. Kútvölgyi-Szabó nagyapja tárgyait önti le egy kátránynak tűnő anyaggal, ezáltal azok múltba-ágyazottságát, jelennel való kapcsolatának nehézségét vizsgálva. A sorozat ugyanakkor a “befeketítés” folyamatát és a megbélyegzés-szerű ítéleteket is tematizálja.

Koós egy személyes tárgy lenyomatát készíti el az általa használt technikával. Munkája ezúttal az emlékek leválasztását tematizálja. Sophie Schmidt Eine Woche Bern című munkája heti kiadásai nyugtáinak kézzel festett replikája, melyben a precíz manuális munkafolyamat és a tízszeres nagyítás a fénymásolás banalitását egy ikonikus eseménnyé, a nyugtát pedig műalkotássá alakítja.

Bernd Hopfengärtner and Ludwig Zeller Life is Good for Now című legújabb videójában a művészek egy olyan Svájc spekulatív képét vázolják fel, mely digitális önrendelkezés jogát érvényesíti. A négy jelenet során, melyek narrációja a különféle tárgyak és az ottlakók perspektívájából történik, a Big Data kulturális következményei válnak hangsúlyossá. Az adattárolás nem más, mint emlékeink tárolásának egy továbbfejlesztett verziója, mely egy radikális változást idéz elő az emlékezéssel kapcsolatos tudásunkban, definíciónkban és fogalmainkban.