A kiállítás címét adó német mondat eredetileg az 1920-as berlini, első nemzetközi dada kiállításon egy falra függesztett táblán volt olvasható. Jelentése: A dilettánsok a művészet ellen lázítanak! Azonban Gerhes mostani műveit nem lehet egyszerűen az első világháború utáni, mozgalmi dadaizmushoz kötni, mivel nem a művészet és a fennálló rend vagy épp rendszertelenség ellen lázadó provokatív és nyíltan politikai művészet.
Sokkal inkább az örök ellenzéki pozíciója, mely egyszersmind kritikai pozíció is, amely átveszi a tág értelemben vett politika bevett, és kisajátított reprezentációs mintáit – legyenek azok nyelviek vagy képiek –, és ezeket felhasználva majd átalakítva hozza létre e kondenzált jelentésű műveket.
A megszokottá váló, és emiatt szinte már észrevétlen politikai, hatalmi formulák olyan absztrakt, a politikai köz- és gyűlöletbeszédet meghatározó fogalmakban is megjelennek mint Igazság (Justice), Ellenség (Enemy), a Tőke (Das Kapital), de emellett konkrét, történelmileg terhelt események és művek kisajátításai is visszaköszönnek Gerhes munkáiban.
Utóbbiakra példa az elmúlt évek köztereinek átalakulását jól példázza nemrégiben a Kossuth-térre újraállított, Horthy-korszakbeli remake-szoborcsoport kompozíciójának vizsgálata (LOVE).
A Black Star – Doppelgänger esetében egy hazai vonatkozású és történelmileg terhelt grafikai munka, amely eredetije egy, az Országos Széchenyi Könyvtárban is fellelhető, a felszabadulás/szovjet megszállás ünnepére készült 1976-os emlékplakát.
Gerhes az eredeti plakát ötágú csillagát metsző piros-fehér-zöld sávjait fekete-fehérré lúgozta és elhagyta a szöveges részeket: a bal felső sarokból az április 4. feliratot, illetve az eredeti grafika alján látható impresszumot és a „Fekete György” szignót.