Pedro Barateiro, Ember Sári, Nicolás Lamas, Lindsay Lawson, Roman Štětina
A dolgok akarata
2018. március 24. - május 6.
Megnyitó: 2018. március 23. 19:00
Kurátor: Szalai Bori
Amikor a szardíniás konzerv visszanéz, amikor ránk mosolyog egy kődarab, amikor egy néma szobor megszólal, az az a pillanat, amikor a tárgy nyugtalanítóvá kezd válni számunkra és át is alakul ezáltal valami mássá. Ahogyan W.J.T. Mitchell What Do Pictures Want? című könyvében írja, a tárgy ekkor fedi fel számunkra azokat a rejtett mélységeit, amelyek már nem tárgyiasíthatóak.

Ami a tárgyon túl van, és amit már nem tudunk megnevezni, az pedig 'dologgá' válik. A 'dolog'-ban van valami homályos, valami bizonytalan, ugyanakkor sugároz valamiféle rejtett belső erőt is. Jane Bennett The Vibrant Matter. The Political Ecology of Things c. könyvében ezt az erőt 'dolog-erőnek' (thing-power) nevezi, amely az élettelen dolgok különös képessége arra, hogy a tárgyakhoz kapcsolódó megszokott jelentéseken, szerepeken és funkciókon túl idézzenek elő valamiféle hatást.

Ezek a 'dolgok' tehát az embertől függetlenül befolyással és hatással vannak arra a valóságra, ami körülvesz bennünket, illetve arra is, hogy miként tekintünk rájuk. Van valami frusztráló és zavaró ezekben a 'dolgokban', mágikus aurájuk és eleven karakterük miatt egyszerre vonzóak és viszolygást keltőek. Bizonyos elméletek szerint (Object Oriented Ontology) a tárgyak az emberi érzékeléstől függetlenül, egy autonóm valóságban léteznek, míg mások szerint egyes tárgytípusok az ember vallásos vagy babonás hiedelmeinek, vagy a szubjektum kivetülésének eredményei.

Az utóbbira példák az olyan mágikus erővel bíró tárgyak, mint a bálvány, a vudu, vagy a totem, amelyeket W.J.T. Mitchell az „imperializmus rossz tárgyainak” nevez. De akár ide sorolhatjuk a globalizáció „rossz tárgyait” is; napjaink néhány különös fétis tárgyát, a virtuális tárgyakat, a tudtunkon és akaratunkon kívül egymással kommunikálni tudó intellingens tárgyakat (The internet of things), vagy azokat a tárgyakat, amiket az eBay a 'Furcsa dolgok', a 'Teljesen bizarr' vagy az 'Egyéb' kategóriákba sorol.

Ezek a tárgyak másfajta viszonyt követelnek maguknak, olyat, ami ledobja magáról a megszokott kategóriákat, aminek a része lehet a vágy, a vonzalom, vagy az empátia is, amely különös értéket, természetfeletti erőt, vagy tőlünk független, rejtett, belső szándékot kapcsol hozzájuk.

A kiállításon szereplő művek ehhez kapcsolódóan egy másfajta tekintet lehetőségét keresik és kérdéseket vetnek fel annak kapcsán, hogy milyen átjárhatóság lehetséges a virtuális, az organikus és a mesterséges anyagok között; hogy miként hat ránk a felhalmozás lehetőségének illúziója; és hogy milyen befolyással vannak a tárgyak hétköznapi (online és offline) életünkben betöltött megváltozott szerepei vagy a fogyasztói társadalom által diktált vágyaink arra, ahogy a tárgyakra tekintünk.