Kendell Geers
EsemPlastiK: Megharapni a kezet, amely enni ad
2018. április 19. - június 15.
Megnyitó: 2018. április 18. 19:00
Annak érdekében, hogy saját munkásságát önéletrajzi művében, a Biographia Literariában megfelelően jellemezhesse, Samuel Taylor Coleridge angol romantikus költő kénytelen volt egy teljesen új szót kitalálni a szépírói gyakorlatában rejlő ellentmondások feloldására. Az esemplastic kifejezést az ógörög ’formázni, gyúrni’ szóból származtatta, jelentése pedig így írható körül: ellentétek összefonódása, illetve egy dualisztikus tárgy egységgé gyúrása a képzelőerő segítségével.

A budapesti acb Galériában immár második alkalommal kerül sor az afrikai-belga művész, Kendell Geers egyéni kiállítására, aki ezúttal Coleridge-et idézi, és nem másra készül, mint Megharapni a kezet, amelyik enni ad, méghozzá saját életrajzát a költő életművének szövedékén átfonva. Geers Dél-Afrikában született az apartheid alatt, ám még fiatalon a rezsim elől Londonba menekült, ahol politikai menedékjogért folyamodott. Amint Mandelát kiengedték, és biztonságos volt a hazatérés, tékozló fiúként újfent otthon találta magát egy új demokrácia hajnalán.

Kendell Geers a szabadságért, a demokráciáért és a polgári szabadságjogokért folytatott harc frontvonalában nevelkedett, és meggyőződése, hogy a művészet és a politika világainak nem szabad elválnia egymástól, hogy csak a megtestesült tapasztalat által adhat a művész életet a műalkotásnak. Végül születési idejét 1968 májusára változtatta, hogy egy általa kreált identitásban születhessen újjá.

A Megharapni a kezet, amelyik enni ad kiindulópontja a Szent Jobb: Szent István király ezeréves, titokzatosan mumifikálódott varázslatos jobb ökle, melyet a róla elnevezett Szent István Bazilikában őriznek. Geers egy művészettörténeti asszociációval gazdagítja e vallási ereklye kontextusát, ami nem más, mint Marcel Duchamp 1915-ös In Advance of a Broken Arm („A törött kar megelőlegezésére”) című hírhedt readymade-jének parafrázisa: a művész saját vállból levágott karjait öntötte bronzba és függesztette fel összeláncolva.

A bal kéz fityiszt mutat, a jobb pedig Keresztelő Szent János ikonikus gesztusát utánozza. Mindkét kézmozdulat a termékenység és a beavatás ősi pogány, illetve keresztény szimbóluma, melyek itt a kortárs művészet tárgyát hivatottak spiritualizálni. Geers számára a műalkotás egyszerre fizikai és metafizikai tárgy, kép, jel, jelkép, amely egyszerre képviseli a spiritualizált anyagot és a materializált szellemet.

A kiállítás további rajzok, festmények és szobrok által vesézi ki a kéz, a kar, a jel, a szimbólum, a talizmán és az embléma tematikáját. Keresztelő Szent János mutatóujja, amely a művészet története során kiemelt jelentőségre tett szert, végül a huszadik század elejének plakát- és tüntetőtábla-művészetében jutott központi szerephez.

A Dadaista plakátokon, röpiratokon és műalkotásokon hangsúlyosan megjelenő jobb mutatóujj, a profanizált szent jelkép ezúttal új szerepet ölt, mint „Trigger Finger”, azaz a ravasz meghúzására szolgáló ujj. A történelem ilyetén újraírását megerősítendő, Geers saját kézjegyével is gazdagítja az értelmezési horizontot: mutató, leengedett, tüntetőtáblákat megragadó és szorongató kezek, ujjak, karok és végtagok, illetve egy ökölbe szorított kéz, amely a kissebségi jogok egyesült erejét szimbolizálja.

Geers dél-afrikai és európai állampolgár, művész és sámán, zöld aktivista és libertárius, költő és festőművész, aki szavakkal és lélekkel dolgozik, a kettősségek kiiktatója és ellentmondások előidézője. A Megharapni a kezet, amelyik enni ad az ellentétek képzelőerő alkotta prizmáján át vetíti rá a művész identitással, történelemmel, hittel és formával vívott harcát a művészet sűrűn szőtt vásznára.