Erwin Wurm
Egyperces munkák
A szobrászat mint program
2018. július 6. - szeptember 23.
Megnyitó: 2018. július 5. 18:00
Kurátorok: Fabényi Júlia, Készman József
Megnyitja: Christa Steinle
Videóim, fotóim és könyveim – kivétel nélkül szobrok” (Erwin Wurm)

Vajon mitől válik egy tárgy, különösen egy használati tárgy szoborrá? Miként lesz egy hatalmas kartondobozból felöltő, és mi a szerepe a szoborrá válás folyamatában magának a nézőnek? Ilyen és hasonló kérdésekre keresi a választ Erwin Wurm, a világhírű osztrák képzőművész, akinek munkái nem követik a műfajjal szemben támasztott elvárásokat, alkotójuk arra tesz kísérletet, hogy alapjaiban fogalmazza újra a szobrászatról való gondolkodást. Első nagyszabású budapesti kiállításán Wurm eltérő koncepciójú szobrainak, alkotásainak sorozataiból láthatnak az érdeklődők átfogó válogatást. Fotóalapú és videómunkái mellett megjelennek átalakított bútorszobrai, öltözék- és performatív szobrai, de művészi tapétái és rajzai is láthatóak lesznek.

Erwin Wurm (1954) az osztrák kortárs színtér napjainkban talán legismertebb alakja. Kezdetben színes, expresszív faszobrokat alkot, majd fémkannákból készít minimalista hangulatú kompozíciókat. Mindeközben folyamatosan keresi a szobrászat új lehetőségeit, határhelyzeteit. Iróniától sem mentes kritikával szemléli a hagyományos, fémből és kőből készült szobrok nyomasztó súlyát, üres pátoszát. Technikai irányba tágítva a lehetséges jelentésközvetítő anyagok körét figyelme a nem-hagyományos szobrászati anyagok felé fordul: textillel, papírral, műanyagokkal kísérletezik (Textile Objects – Clothes Sculptures). Ruhák, öltözékek szerepelnek szoborként (sajátos helyzetbe hozva) a 80-as évek végén készült munkái egy részében.

Wurm kiforgatja eredeti összefüggéseiből a textileket: műveiben már nem tárgyként jelennek meg, hanem képként lógnak a falakról, vagy éppen a speciális hajtogatásmód eredményeként szobrászati karaktert nyernek. Már ekkor feltűnik a szöveges-rajzos utasítástól kísért objekt az alkotó munkásságában: a látogatóknak ruhákat kell magukra ölteniük, majd gondosan összehajtogatva passzentosan belehelyezni azokat egy dobozba (Instruction Boxes, 1988–1994). A néző aktív bevonása az alkotófolyamatba meghatározza a művész további munkáinak szellemiségét.

Wurm felfogásában a szobor nem önmagában és önmagáért való dolog, hanem egy időbeli alkotófolyamat terméke, alkalmasan megválasztott és kimerevített pillanat, amely alkotói tettet az idea ismeretében bárki végrehajthatja. Wurm számára a művek bemutatásának alkalma, a kiállítás sem egy helyzet, hanem felhívás gondosan előtervezett művek létrehozására és dokumentálására. A szobrászat mint lehetőség, valamint az alkotó és az alkotás/létrehozás folyamatának különválasztása végigkíséri munkái sorát. Emellett a hétköznapi, a banális iránti érdeklődés, annak kiemelése, felnagyítása és totalizálása olyan kulturális gyakorlat, amely nem ismeretlen az osztrák hagyományban, talán elég csak Freudra vagy Wittgensteinre gondolnunk.

A másik jelentős diskurzus, amelyhez csatlakozik, az a modern szobrászat fejlődése a művészet 20. századi történetében, továbbá a kortárs szobor problematikája. Wurm meghaladja a modern, illetve avantgárd szobrászat fogalmát oly módon, hogy a szobor lényegét létrehozásának egy aspektusába sűríti. Deheroizált szoborhelyzeteket, szituációkat teremt, pontosabban vázol fel, majd a befogadóval hajtatja végre a kivitelezést. Ebből a 80-as évek végén fogant gondolatkörből fejlődik ki a 90-es években az ún. Egyperces szobrok (One Minute Sculptures) sorozata. Formálisan 1997-től jelenik meg ez a műforma: helyzetgyakorlatok, amelyek során az emberi test banális tárgyakkal vagy más testekkel lép kölcsönhatásba, és amelyek csak ideiglenesen nyilvánulnak meg, válnak láthatóvá, majd a látogató fáradásával elenyésznek.

Wurm legtöbb Egypercese vicces helyzet, ugyanakkor komoly kihívást jelentő testgyakorlat is. A szöveges leírás nyomán a néző által kivitelezett szoborral az alkotó pontosan szemlélteti, hogy mielőtt fizikailag megvalósulna, eredetét tekintve egyetlen szobor sem egyéb, mint a fejünkben lévő belső mentális kép. A művész Egyperces szobrai inspirálták a Red Hot Chili Peppers 2003-as Can’t Stop című dalának klipjét, amelyben az együttes tagjai több Wurm-féle élő szobrot is előadtak flakonok, dobozok, vödrök kreatív felhasználásával.

Könnyed, bárki számára fogyasztható (vagy megbotránkoztató) szobrai világszerte kedveltté váltak a laikusok és a szakmai nyilvánosság számára is.