Barbora Zentková, Julia Gryboś
A hajlott gerinc diagnózisa
2019. január 31. - március 6.
Megnyitó: 2019. január 30. 19:00
Kurátor: Jan Zálešák
A brnói (CZ) Julia Gryboś és Barbora Zentková 2010 óta dolgozik együtt. A nagyközönség elsősorban a Cseh Köztársaságban és Szlovákiában ismeri a nevüket, ahol 2016-ban megkapták a fiatal képzőművészek Oskár Čepan díját. Független galériákban és művészek által működtetett projekt-terekben rendezett önálló kiállításaik mellett az elmúlt néhány év során csoportos tematikus kiállításokon is bemutatkozta. Ezek között említhető a Brno Art Open #6 nemzetközi public art fesztivál (2017), az ostravai PLATO Galériában rendezett Dočasné struktury 1 (2018), az Every Other Thing a Krokus Galériában, Pozsonyban (2018), vagy az Obraz wewnętrzny. Pojawiające się / Znikające obrazy a bialystoki (PL) Arsenal Galériában.

Első magyarországi önálló kiállításuk kiindulópontja a művészpáros véletlenszerű találkozása a Franz Müller textilnagykereskedéssel, amelyre 2018 nyarán, egy bécsi rezidenciaprogram alkalmával került sor. A Müller gyakorlata a vállalkozás működtetésére, hogy kifutó textíliákat gyűjt be értékesítésre a világ minden tájáról. Jóllehet, kapitalista gyakorlatról van szó, mégis elkerüli az automatizált gyártósorokról kiáramló, integrált online adásvételi rendszereken keresztül értékesülő, gyorsan cserélődő raktárkészletekre épülő embertelen logikát, amelyet transznacionális nagyvállalatok követnek. A lerakat radikálisan tagadja a dematerializáció tendenciáját, amelynek következtében a vásárló egészen az átvétel pillanatáig csak digitális képek formájában találkozik az árukkal, ahogy azt az Amazon-típusú vállalkozások gyakorlata mutatja. A Müller-áruház teli van “holmikkal”. A raktári polcok túlcsordulnak a felgöngyölt, halmokba rakott textiliáktól, olyan intenzív módon ölelik körül az embert, ha van mersze betérni, hogy szinte valamiféle organikus minőségre tesznek szert – kvázi testi létre, amitől az áruk manapság általában meg vannak fosztva.

A textil kezdettől fogva erőteljesen jelen van Gryboś és Zentková munkáiban, jóllehet, kezdetben ez keretre feszített vásznak festői konstellációira korlátozódott. Együttműködésük nyolc éve leírható mint fokozatos átmenet a festészetből a komplex installációk felé, amelyek gyakran a hangot is magukba építik mint atmoszférikus elemet. A Horizont Galériabeli kiállításuk ezért egyfajta visszatérés a munkájuk kiindulási pontjához – olyan visszatérés azonban, amelyet erőteljesen újradefiniál a művészetben időközben megszerzett tapasztalatuk, illetve kritikai tudatosságuk. A textil itt valódi központi pozícióba kerül, ahelyett, hogy mindössze felület volna, amelyre festék kerül. A néző számára a textília gyakran csak felületként jelenik meg – színekként és mintákként. Jóllehet, ennek esetünkben is van némi jelentősége, mégis, inkább a textíliák tiszta anyagisága érdemel itt különös figyelmet, amelyet a szabás, tépés, rétegzés és feltekerés egyszerű gesztusai állítanak az előtérbe. Mindez arra emlékeztet, ahogyan a textíliákat a raktárakban kezelik.

Az árukat a raktárak sztenderd módon állványos polcokon tárolják. Az áruk ezen ideiglenes szállásai általában éppen csak annyit mutatnak belőlük, amennyi a beazonosításukhoz szükséges. A Müller raktáráruház, leszámítva a túláradó jellegét, maga is a sorok és oszlopok karteziánus logikáján alapul – a kapitalista absztrakció logikáján, amely lehetővé teszi, hogy az anyag, mind az élő, mind az élettelen, áruvá alakuljon át. Hogy a Müllernél vásárolt textíliákat bemutathassák a galéria közönségének, Gryboś és Zentková speciális állványokat tervezett: egyfajta spanyolfalra, paravánra emlékeztető tárgyakat. Eltérően a hagyományos spanyolfalaktól, amelyek általában egyforma méretű, egymáshoz kapcsolt panelekből állnak, itt az egyes panelek maguk is több különböző méretű és formájú keretből állnak. A nagy panelekből álló spanyolfalak hagyományosan kifinomult díszítésre adnak lehetőséget, esetenként több panelt egységes felületként kezelve. Jelen esetben minden egyes panel eleve fragmentált, és a végső kompozíciót az absztrakció uralkodó nyelvezete alakítja.

E tárgyak spanyolfalakkal való hasonlósága nem csak formai szempontból érdekes. Népszerűségük csúcsán, amely egybeesett a gyarmatosító terjeszkedés csúcspontjával, a spanyolfalakat gyakran kínaizáló (chinoiserie) díszítés borította, ami igen keresett volt a gazdag arisztokraták és a felemelkedő polgárság köreiben. A korszak Arts and Crafts étoszának persze nem volt szeme a kapitalista terjeszkedés gyarmatosító aspektusaira, de a kortárs művészet már más történet. Julia Gryboś és Barbora Zentková reflektál a kapitalista absztrakció logikájára: “spanyolfalaik” nem exkluzív berendezési tárgyak, amelyek igyekeznek eltalálni a potenciális vásárló ízlését, hanem szándékosan az exkluzív dekoratív műtárgyak és az értéküket csak a percepció és az interpretáció folyamatai révén elnyerő, “haszontalan” műalkotások közötti terhelt zónában pozícionálják magukat. Minden egyes nézőnek magának kell eldöntenie, hogy formai minőségük alapján értékeli-e őket, vagy hogy e minőségek inkább egyfajta bevezetésként működnek-e számára az absztrakció logikájához.