Látogatás I. – Alakított vászon

2001. május 4. – június 30.
MegnyitóOpening: 2001. május 3. 18:00

A kortárs képzőművészetben igen nagy hangsúlyt kap a „kép”. Kép, aminek forrása az intellektualitás területeiről egyre inkább áttevődött a hétköznapi tapasztalatra. Arra a mindannyiunkban lévő élményvilágra, ami a városi környezetből meríti ikonjait: a reklámok megjelenítési módjából és a környezetünkben lévő tárgyak világából. A kép-világhoz való viszonyunk egyik modellje a divat. Egy kifejezési módot láthatunk benne, ami lehetőséget nyújt az egyénnek arra, hogy önmagáról elsődleges jeleket adjon a külvilágnak. Kifejezze, milyen hangulatot vagy arculatot tart fontosnak, hogyan helyezi el személyiségét a megjelenési formák végtelen lehetőségei közt.
A divat a művészet „kicsiben”. Formában, anyagban és színben az időpillanat szükségszerű leképezését tartja kiemelendőnek, ezért háttérbe szorítja a szóban is megfogalmazható üzenetet.
A PPP, és projektfelelőse Bakos Gábor „Látogatás” című sorozatában a képzőművészet és a divat viszonyáról, pontosabban szólva szembesítéséről beszél. Egy általa tervezett ruhát a Szépművészeti Múzeum termeiben viselése közben mutat be. Kortárs mű kerül a panteonba: a modell a klasszikus művészet alkotásait nézi. Megjelenése statikusságot, stabilitást sugall. Ruhájának designja azonban egyszerre idéz utcaviseletet és alkalmi női öltözéket. A nő anonim, a divatfotó beállításaitól eltérően arca nem felismerhető. Közhely, bár igaz, hogy az információ központú jelenben az egyén is egyre inkább „kép”-ként, én nem személyiségként jelenik meg. Marad tehát az alak, hogy az beszéljen az arc helyett.
Az említett szembeállítást a viselet anyaga hangsúlyozza. A fehér, alapozott, merev festővászon szokatlan a szabászatban, alkalmazása jelzés értékű. A művészet szabad lehetőségeit jelenti. Jelzi, előrevetíti a funkciót és a célt, hogy az alkotás társadalmi szerepet, „használhatóságot” nyerjen. Sajátos viszonyban áll a meg nem festett vászon a festészet remekeivel: a falon függő művek kidolgozottságukkal nyerték el megtisztelő helyüket, a PPP e munkája viszont az alapanyag másfajta megmunkálására tesz javaslatot.
A projektfelelős véleménye szerint nincs más lehetőség. A huszonegyedik században a kultúra létrehozóinak alapvető magatartása az állásfoglalás, a tudatosság és a résztvevő cselekvés lehet. A művészet az utóbbi évtizedben olyannyira átformálódott világunkban, így teljesítheti ki ma is régi célját, hogy tanítson, éreztessen, és felébresszen a kábulatból.
Petrányi Zsolt