kortárs képzőművészeti folyóirat

Láthatatlan filmek Klubja

Rémület határok nélkül: horrorfilmek Bollywoodtól Dél-Afrikáig

Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum
Művészetek Palotája, 1095 Budapest, Komor Marcell utca
Előadóterem, 1. emelet

2008. február 15. péntek, 18h
ALEJANDRO JODOROWSKY: La Cravate / A nyakkendő
Színes francia, 20 perc, 1957
JUAN LÓPEZ MOCTEZUMA: The Mansion of Madness / Őrültek háza
Színes mexikói, angol nyelven, 85 perc, 1972
>>>előzetes>>>

2008. február 29. péntek, 18h
SHYAM RAMSAY – TULSI RAMSAY: Purana Mandir / Az ősi templom
Színes indiai, hindi nyelven, angol felirattal, 145 perc, 1984

2008. március 14. péntek, 18h
NOBUO NAKAGAWA: Jigoku / Pokol
Színes japán, japán nyelven, angol felirattal, 101 perc, 1960

2008. március 28. péntek, 18h
ROBIN HARDY: The Wicker Man / A vesszőből font ember Színes angol, angol nyelven, 99 perc, 1973

2008. április 11. péntek, 18h
DARIO ARGENTO: Suspiria / Sóhajok
Színes olasz, angol nyelven, 98 perc, 1977

IX. 2008. május 9. péntek, 18h
RICHARD STANLEY: The White Darkness / Fehér sötétség
Színes angol-dél-afrikai dokumentumfilm, angol felirattal, 48 perc, 2002
RICHARD STANLEY: Dust Devil / Porforgatag
Színes dél-afrikai, angol nyelven, 108 perc, 1992, 2006

2008. május 23. péntek, 18h
CARLOS BATTS: American Gothic
Színes, USA, angol nyelven, 24 perc, 2005
NACHO CERDŔ: The Awakening / Ébredés
Fekete-fehér USA, 8 perc, 1990
NACHO CERDŔ: Aftermath / Utóhatás
Színes spanyol, 31 perc, 1994
NACHO CERDŔ: Genesis
Színes spanyol, 31 perc, 1998

2008. június 6. péntek, 18h
NACHO CERDA: The Abandoned / Az elhagyott
Színes spanyol-angol-bolgár, angol és orosz nyelven, angol felirattal, 98 perc, 2006

2008. június 20. péntek, 18h
KARIM HUSSAIN: La belle bete / A szép szörnyeteg
Színes kanadai, francia nyelven, angol felirattal, 110 perc, 2006

*

Rémület határok nélkül: horrorfilmek Bollywoodtól Dél-Afrikáig

Az LFK mottója:
„A film nagyjából éppolyan reális élmény, mint egy hallucináció; márpedig az igazán reális.” (HAJAS TIBOR: A praktikus képzelet, 1976)

A Láthatatlan Filmek Klubjában olyan filmeket vetítünk az érdeklődők számára, amelyek Magyarországon kevéssé ismert vagy elfeledett remekművek, mai és régebbi underground klasszikusok, avantgárd, absztrakt filmek, bizarr „B-movie”-k, mágikus-misztikus és pszichedelikus mozgóképes csodák, a filmnyelvet megújítani akaró „metafilmek”, kultikus filmszörnyetegek, vagy éppen olyan művek, amelyek önmagukon is túlmutatva testesítenek meg valamilyen víziót. Olyan filmeket kívánunk bemutatni a közönségnek, amelyek többsége vagy kimaradt a hazai filmforgalmazásból, vagy rekonstrukciójuk csupán a legutóbbi időkben történt meg.

A Rémület határok nélkül című sorozatban a nem-mainstream, az amerikai álomgyár kliséitől mentes, független és underground horrorfilm-klasszikusokból válogatunk Ázsiától Európáig. A bemutatandó filmek egy része olyan úttörő munka, amelyek az egymástól olyannyira különböző kulturális régiókban új utakat nyitottak: a fizikai horror, a „szörnyfilm” médiumának zsánerré, majd allegóriává és/vagy fétissé emelésével a valóság delíriumáról, a tradicionális emberi tabuk mindenütt jelenlévő, hasonló mitologémákban gyökerező természetéről mesélnek Indiától Japánig, Mexikótól Dél-Afrikáig, Spanyolországig. A mitologéma, mint egy mitikus téma számtalan verziója, az út a mítoszhoz: híd mítosz és ember között, híd a különböző kultúrák között.

Ezek a filmek azonban a saját filmes látás és az eredeti narratíva megteremtéséről is szólnak egy olyan médium által, amely egyidős a filmtörténettel, a Méličs-testvérekkel, a német expresszionizmussal. Ugyanakkor a sajátos kapcsolatok, egymásra utalások mellett a válogatásban szereplő filmek a mitologémákat, azaz a konkrét valóságot különböző látomásokban tárják elénk: a híd nem csupán összeköt, de az elválasztást is nyomatékossá teszi. Nobuo Nakagawa „buddhista pokla”, a Haiti vudu és az afrikai démon-legendák vagy Nacho Cerdŕ hullaháza és szobrászműterme amennyire a mi realitásélményünk ambivalenciáira történő reflexió, annyira autopszia is: önészlelés, látás, rárémülés, de tetemvizsgálat is egyúttal.

PAUL MORRISSEY: Flesh for Frankenstein / Test Frankensteinnek
Színes olasz-USA, angol nyelven, 91 perc, 1973
Szereplők: Joe Dallesandro, Udo Kier, Dalila Di Lazzaro, Nicoletta Elmi

„Morrissey Flesh for Frankensteinje a valaha készült legvéresebb filmvígjátékok egyike. A sokkoló szenzációhajhászás ellenére, ez még mindig egy Morrissey film. Ez azt jelenti, hogy szenvedéllyel érzékeli, hogyan élünk, és főleg azt, életünket ma miként hagyjuk veszendőbe menni. Különösen a szexuális szabadságot és az individualizmust okolja amiatt, hogy személyes és társadalmi gyökereink megsemmisülnek, az emberek árucikkekké válnak. Ahogyan Alfred Hitchcock oly gyakran megmutatta: a komédia és a horror, a nevetés és a rémület szorosan összefüggő tapasztalatok. Nagyon kevés filmben látni úgy egyszerre mindezt, és oly szertelenül, ahogyan Morrissey Flesh for Frankensteinjében.” (Maurice Yacowar) Az eredetileg 3-D-ben készült film egyszerre „camp horror” és pop-art szimbolikájú szocio-politikai szatíra is.

PAUL MORRISSEY: Blood for Dracula / Vér Draculának
Színes olasz-USA, angol nyelven, 103 perc, 1974
Szereplők: Joe Dallesandro, Udo Kier, Milena Vokotic, Vittorio De Sica, Roman Polanski

Paul Morrissey moralista meséje a modern értékekről, humor, horror és szex pimasz keveréke – valódi reveláció a horrorfilm rajongóinak. A Blood for Draculában a hírhedt gróf Olaszországban kutat szűz vér után. „Morrissey e korszakának filmjei, kortárs drámái az amorálissá és áruvá válásnak a történelmi gyökereivel foglalkoznak. Amennyire kedélyes vígjátékok ezek a filmek, annyira Morrissey szenvedélyes kritikái is a mai toleranciáról. Morrissey nyilvánvaló tréfát űz a vámpírfilm konvencióival. A műfajon kívül és belül is van, felhasználja a horrorfilm stiláris lehetőségeit, de ki is neveti egyúttal. Marxista kliséiben az európai művészmozi politikai igényeinek gúnyos szatírája fogalmazódik meg.” (Maurice Yacowar) A Flesh for Frankenstein és a Blood for Dracula producerei Andy Warhol és Carlo Ponti voltak.

ALEJANDRO JODOROWSKY: La Cravate / A nyakkendő
Színes francia, 20 perc, 1957
Szereplők: Alejandro Jodorowsky, Saul Gilbert, Denise Brossot, Rolande Polya

Jodorowsky 2006-ban egy németországi padláson megtalált, elso pantomimfilmjét (Thomas Mann Az elcserélt fejek /Die vertauschten Köpfe/ című műve alapján) 50 év után most láthatja először a közönség. Bár a rendező leginkább filmes karrierje izgalmas kezdetének tartja a La Cravate-ot, egy „jól sikerült indulásnak”, e rövidfilm-remeket annak idején Jean Cocteau méltatta. A főszereben a fiatal, 28 éves Jodorowsky látható.

JUAN LÓPEZ MOCTEZUMA: The Mansion of Madness / Őrültek háza
Színes mexikói, angol nyelven, 85 perc, 1972
Szereplők: Claudio Brook, Artur Hansel, Ellen Sherman, David Silva

Mint egy Monty Python film, amelyet akár Fellini is rendezhetett volna… hallucinogének hatása alatt. „A The Mansion Of Madness Juan López Moctezuma rendezői debütálása, amelyet Edgar Allen Poe Dr. Kátrány és Toll professzor módszere (The System Of Doctor Tarr And Professor Feather) című műve alapján készített. Az erős Moctezuma/Jodorowsky kapcsolat (Fando y Lis, El Topo) nyilvánvaló. Komoly szürrealista érintettségről tesznek tanúbizonyságot a kosztümök és a beállítások, az ápoltak és fogva tartóik véletlenszerű tettei. A film voltaképpen összerakja a bizarr alkatrészeket, és az apró darabokból az őrület egészének a természetrajzát adja. A Moctezuma hátteréül szolgáló Panic Movement-művekben általánosak a film központi karaktereinek irracionális cselekedetei és párbeszédei, valamint a rendkívül erőteljes teatralitás és az igazán meglepő végkövetkeztetések.” (Ian Jane)

SHYAM RAMSAY – TULSI RAMSAY: Purana Mandir / Az ősi templom
Színes indiai, hindi nyelven, angol felirattal, 145 perc, 1984
Szereplők: Mohnish Bahl, Arti Gupta, Puneet Issar, Ajay Agarwal

„A Ramsay-testvérek sikere fordulópontnak bizonyult a bollywoodi horror világában. Először az indiai film történetében, a műfaj vállalható üzlet lett és hatalmas közönségsiker is. A Purana Mandir nem sokkal azelőtt lett kasszasiker, hogy a Ramsay-testvérek népszerű, „egyszemélyes” filmes újító-rendező-producerekké váltak volna abban a közegben, ahonnan később olyan alkotók, mint Mohan Bhakri és Vinod Talwar is kiugrottak. A Purana Mandir a tipikus Ramsay-féle horrorfilm minden védjegyével, néhány dicsőséges pillanatuk összes mozzanatával rendelkezik: fizikalitás, úszó ködök, kék és piros világítás, felfokozott előadásmód, szőrös szörnyeteg, öreg sötét ház…” (Omar Khan)

NOBUO NAKAGAWA: Jigoku / Pokol
Színes japán, japán nyelven, angol felirattal, 101 perc, 1960
Szereplők: Shigeru Amachi, Utako Mitsuya, Yoichi Numata, Torahiko Nakamura
„Goethe Faustjának és Genshin Ojoyoshujának, valamint az alvilág kínjairól szóló X. századi buddhista értekezésnek a szentségtörő egyesülésében megfoganva, a Jigoku volt az utolsó darabja annak a kilenc újító és eszelősen különc horrorfilmnek, amiket Nakagawa az 1950-es években forgatott a zsánerfilmeket gyártó Shintoho Studiónál. Túlcsorduló, bugyborékoló sós tavaival, eroteljes hang-kép orgiájával, az olykor teljesen irracionális cselekménnyel, a szem ellen intézett, könyörtelen montázsrohamaival a Jigoku több mint csupán egy, a határokat átlépő, nagy, klasszikus horror: a filmvásznon addig soha nem látott, egyedülálló mű az üdvözülés nélküli bűnrol.” (Chuck Stephens)

DARIO ARGENTO: Suspiria / Sóhajok
Színes olasz, angol nyelven, 98 perc, 1977
Szereplők: Jessica Harper, Stefania Casini, Alida Valli, Udo Kier

1976-77-ben az addig főleg thriller-rendezőként ismert Argento elkészítette gótikus horrorfantáziáját, sötét meséjét boszorkányokról, gonoszságról, gyilkosságról és árulásról. Az elképesztő színhasználat és a kitunő kameratechnika segítségével teljesen új világot alkotott Argento a Suspiriában. Nem csupán a vizualitás határozza meg a film atmoszféráját, hanem a Goblin együttes csodálatos instrumentális zenéje, amely különös démoni kántálásokkal átszott vokális elemekkel építi fel a Suspiria mágikus hangvilágát. A film részben a Suspiria de Profundis gyűjtemény egy darabján, Thomas De Quincey: Levana (Levana and Our Ladies of Sorrow) című esszéjén alapul. A film Argento mindeddig be nem fejezett, Három asszony-trilógiájának első része. Az asszonyok: Mater Suspiriorum (A sóhajok asszonya), Mater Lachrymarum (A könnyek asszonya), Mater Tenebrarum (A sötétség asszonya). A Suspiria az elmúlt évtizedek horrortermésébol kiemelkedő mestermű.

RICHARD STANLEY: The White Darkness / Fehér sötétség
Színes angol-dél-afrikai dokumentumfilm, angol felirattal, 48 perc, 2002

A The White Darknessben az antropológus és kultfilmes Richard Stanley a mai Haiti vudu-szertartásokat és a fehérek elnyomó uralmát vizsgálja. Henry Morton Stanley felfedező és újságíró leszármazottjaként, a rendező kézikamerájával mutatja be a vudu-rituálék gyakran felkavaró eseményeit. Richard Stanley utazását Haitira –a legelőször gyarmatosított országba, amely a saját függetlenséget is elsőként deklarálta később – úgy tekinti, mint visszatérést egy, az imperializmus által újra kolonializálhatónak tekintett, hamarosan eltunő világba.

RICHARD STANLEY: Dust Devil / Porforgatag
Színes dél-afrikai, angol nyelven, 108 perc, 1992, 2006
Szereplők: Robert John Burke, Chelsea Field, Zakes Mokae, Terri Norton

A Hardware című film futurisztikus, posztapokaliptikus és technológiai világa után, a dél-afrikai születésű író-rendező a Dust Devil című modern horror-thrillerrel tért vissza gyökereihez. A filmet teljes egészében a dél-nyugat-afrikai Namíbiában forgatták. „A Dust Devil egy hihetetlenül összetett és elszánt teremtmény, aki kísérletezik és boncol” – nyilatkozta Stanley. „A Dust Devil egy rendőrkrimi-elmebeteg sorozatgyilkos-spagetti western film Afrikáról, amely hatalmas mennyiségű őrülettel kísérli meg a romanticizmust és az összetartozásról és válásról szóló emberi kapcsolatok drámáját összevegyíteni.” „Richard Stanley a horror jövője.” (Dario Argento) Stanley a film végleges, rendezői változatát csak tizennégy évvel a forgatás után, 2006-ban készíthette el.

NACHO CERDŔ: The Awakening / Ébredés
Fekete-fehér USA, 8 perc, 1990
Szereplők: Alex Alvarez, Elliott Blankenship, Nacho Cerdŕ, Liana David
NACHO CERDŔ: Aftermath / Utóhatás
Színes spanyol, 31 perc, 1994
Szereplők: Pep Tosar, Jordi Tarrida, Ángel Tarres, Xevi Collellmir
NACHO CERDŔ: Genesis
Színes spanyol, 31 perc, 1998
Szereplők: Pep Tosar, Trae Houlihan

„Cerdŕ a The Awakening című első rövidfilmjét 1990-ben egy amerikai főiskolai filmes kurzuson forgatta. Ez a rövidfilm lett később az első darabja – mind vizuális, mind pedig eszmei értelemben – a halál mibenlétéről-fogalmáról készített trilógiájának. Az Aftermath-ban Cerdŕ a boncolási eljárások realisztikus durvaságát az emberi lény tehetetlenségének bemutatásával együtt kívánta megragadni. Ezért is látogatott el egy barcelonai törvényszéki intézetbe, ahol abban a ritka alkalomban volt része, hogy megtekinthetett egy valódi autopsziát. Az Aftermath sok vitát generált, és a film azonnal underground klasszikussá lett. Kultuszfilmmé válását kétségtelenül a film utolsó tíz percében látható kegyetlen nekrofília brilliáns bemutatásának is köszönheti. Később még egyszer, négy év múlva Cerdŕ ismét felvette a kamerát, hogy elkészítse a Genesist. A kamera szeszélyes nézőpontjai és a tompa, fakó világítás segítségével Nacho Cerdŕ itt túl is mutatva a haldoklás drámai eseményén, azokra az érzésekre koncentrált, melyeket az ittmaradóknak kell megtapasztalniuk.” (Scott Gabbey)

Sorozatszerkesztő: Sőrés Zsolt

A filmek többsége a nyugalom megzavarására alkalmas jeleneteket tartalmaz, ezért az előadásokat mindenki csak a saját felelősségére látogathatja! Csak 18 éven felülieknek!

A filmek információs vetítések keretében kerülnek bemutatásra, DVD formátumban.

LFK info: sores@iti.mta.hu