Siggraph 2001

Siggraph 2001
http://helios.siggraph.org/s2001/
Interjú Fernezelyi Mártonnal

 

Mesélj, hol jártál?

Los Angelesben, a Siggraph-on. Most mért nézel így?

Mi az a Siggraph? Nem is kérdezek többet.

A Siggraph az egyik legnagyobb számítógépes grafikával, és az ehhez kapcsolódó technikai fejlesztésekkel foglalkozó szakmai kiállítás, amit évente rendeznek meg az Egyesült Államokban. Hosszú évekig mindig Los Angeles volt a helyszín, aztán pár évig utazgatott körbe-körbe különböző városokban, idén megint Los Angelesbe ért. Viszonylag nagy alapterületű kiállításról van szó, amelynek a legkomolyabb rendezvénye egy szakmai konferencia kb. 120 meghívott előadóval, több ezres nézőközönséggel.

A kiállítás maga három részre tagolódik. Az egyik a nagy kiállítás, ahol különböző, a „szakmát" képviselő cégek állítanak ki elég nagy területen, hagyományos kiállítási stílusban. Az volt az érzésem, hogy ha az ember az Internet világában a technikai fejlődésről, fejlesztésekről szinte naponta értesül, és látja a website-okon, hogy ki mit csinál, akkor igazából nagy újdonságot a technológia terén egy ilyen kiállítás nem tud nyújtani. A nagy szoftvercégek bemutatják a legújabb szoftver-verziókat, amelyek valószínűleg már egy-két hónapja megjelentek, vagy ritkábban a Siggraph-ra jelennek meg, a nagy hardver cégek meg bemutatják azokat a gépeket, amelyeket már hónapok, akár évek óta árulnak. Inkább kisebb cégek hoznak ide olyan különlegességeket, érdekességeket, amik megmozgatják az ember fantáziáját.
A kiállítás másik része egy speciális kiállítóterület, ahol egy bizottság ajánlások és jelentkezések alapján hív meg kiállítókat, akik különleges, kutatási fázisban lévő technológiákat mutatnak be. Olyan alkalmazásokat és technológiákat, amelyek a kereskedelmi forgalomban még nem hozzáférhetők.
A kiállítás harmadik része egy galéria, ahová művészeti alkotásokat hívnak meg a komputerprintektől a médiaművészeti installációkig.

Számodra milyen érdekességek voltak, és általában mely területek kaptak nagyobb hangsúlyt?

Bontsuk három részre: A technológiai nagy kiállításon a 3D-s megjelenítések problémája volt a legizgalmasabb. Ez jelenleg elég sok céget foglalkoztat. Mindenféle vetítési trükkel, a legújabb vetítőkkel, passzív és aktív sztereóképpel próbálják létrehozni minél olcsóbban, minél egyszerűbben a háromdimenziós képet. Ez a sztereó 3D-s megjelenítés, úgy tűnik kulcskérdés. Vannak már egészen érdekes kísérletek, pl. síkmonitorokon (LCD monitorok) szemüveggel látható sztereóképek. Vagy ugyanennek a bemeneti oldala: mindenféle lézeres és egyéb technológiák, 3D-s szkennerek. Beül az ember egy kis fiókba, beszkennelik az arcát, amelyből pillanatok alatt háromdimenziós modellt készítenek. De ugyanezt az egész testtel is képesek megcsinálni, több kameraállásba szerelt szkenner segítségével.

http://www.vrex.com http://www.inspeck.com http://www.elumens.com

Ez nem hologram?

Ezek sík, számítógépben lévő modellek. A 3D-s megjelenítő lehetne hologram, de ilyen még nincs. Ezt mindenki várja, és azt mondják előbb- utóbb lesz valami olyasmi, mint a Csillagok háborújában, ahol R2D2 vetíti ki Leia hercegnő képét. Egyelőre azonban csak monitoron, szemüveg segítségével látható kép létezik. A szkenneléses módszernél az történik, hogy vagy az embert forgatják körbe, vagy a kamerák vesznek fel több szögből, mint a XIX. századi fotószobornál. A lényeg az, hogy több képből hozzák létre a 3D-s modellt.

Elsősorban a filmes és film közeli cégek standjain nagyon sokan foglalkoznak a háromdimenziós térben való mozgás problematikájával: a 3D-s térben való mozgás követésével, digitalizálásával és filmekben való felhasználásával. Egyértelműen érződött, hogy itt nem az átlagfelhasználóról van szó, hanem a helyszínből adódóan a hollywoodi filmiparról. Például az egyik standon egy 18 infrakamerából álló rendszer állt, amely a színpadon verekedést imitáló színészek mozgását rögzítette. A 18 kamerapontból a két színész testén elhelyezett több ezer infravörös pontot követve a számítógép szinte azonnal képes volt mozgást modellezni. A valós cselekményt követően, 1-2 perc múlva már nem a két embert, hanem két animált figura mozgását lehetett látni. Tehát nem kellett a mozgás összes fázisát animációval előállítani, hanem filmtechnikával valós emberek mozgását lehetett bevinni a számítógépbe. Nyilvánvaló, hogy ezzel a technikával sokkal gyorsabban, egyszerűbben lehet dolgozni, a mozgás átalakítható, élethűbbé tehető, vagy behelyezhető egy virtuális térbe.

http://www.vicon.com
http://www.measurand.com

A technológiai kiállítás érdekessége volt a szemmel irányítható egér. Ez úgy működik, hogy két, számítógéppel összekötött kamera az ember szemmozgását követi. Ez a szerkezet rövid kalibrálással gyakorlatilag bárkire néhány perc alatt beállítható. Ahová az illető néz, oda megy az egér, és egy pislogással lehet klikkelni. Persze előfordulhat, hogy az ember akkor is klikkel, amikor nem akar…

http://www.seeingmachines.com

A meghívásos kiállítás bővelkedett érdekességekben. Bemutattak egy kamerával összekötött digitalizáló rendszert, amely képes arra, hogy a digitalizált képet visszajuttassa a térbe. A rendszer követte és felismerte a néző kezében tartott speciális golyó mozgását. Ha ezzel a golyóval mondjuk egy „A" betűt rajzolt maga elé a térbe, akkor egy „A" betű megjelent a képen. Tehát a nézőt vette a kamera, látszott az arca, a keze, rajzolt egy betűt vagy valamilyen formát és ugyanaz a betű vagy forma az arca előtt megjelent. Ha a golyóval egy hirtelen ütőmozdulatot tett, olyan kép állt elő, mintha hirtelen felrobbant volna a kezében.

http://www.devnet.scea.com/research/index.html
richard_marks at playstation.sony.com


Nagyon érdekes volt a Xerox standján a különböző olvasási módszerek kutatása. Egy különleges asztalra képet vetítettek, mondjuk egy újságot. Az asztal megdöntésével a rávetített újság a végtelenségig csúszik. Nem lapozgatni kell, hanem a döntés szögétől és irányától függően folyik rajta a szöveg.
[ Quicktime 1.3M ]

Volt hangos könyv, amelynek minden lapjába egy speciális jelzőrendszert építettek. A könyvet lapozva mindig az egyes oldalaknak megfelelő hangok szólalnak meg. Ezt az emberi kéz mozgását követni képes érzékelő egészíti ki. Egy mesekönyvön szimulálták a működését, amelynek egyik lapján volt egy vers egy kutyáról meg egy vonatról. Ha fellapoztad a könyvnek ezt az oldalát, kutyaugatást és vonatzakatolást lehetett hallani. Ha a kezed a kutya képe fölé tetted, akkor inkább csak kutyaugatást lehetett hallani, ha a vonat fölé, akkor a zakatolás volt hangosabb.

http://www.parc.xerox.com/red/projects/xfr

Egy működésében ehhez hasonló japán origami asztal szintén képes volt érzékelni a kéz mozgását. Az asztalra vetített kép megmutatta, hogyan kell hajtogatni a papírt, és a kezed mozgásából érzékelte, hogy jól csináltad-e vagy sem. Ha rosszul csináltad, jelzett, hogy lépj vissza és kezdd el újra.

http://www.media.mit.edu/~wendyju/origami/paper.html

Ugyanitt volt egy kézfej-érzékelő, ami nem más, mint egy kamera, amely érzékeli, hogy a kezed milyen mozdulatot tesz, össze vannak-e zárva az ujjaid vagy nem.
Egy képet (éppenséggel a Mona Lisát) lehetett megfogni különböző pontokon és ezekhez a pontokhoz képest elmozdítani. Ebben igazán az az érdekes, hogy míg a korábbi szerkezetek csak durva mozgásérzékelésre voltak képesek, addig itt már az emberi kéz egészen finom mozgásaira is reagálnak.
[ Quicktime 4.1M ]

http://www.hci.iis.u-tokyo.ac.jp/research/index.html

A japán túlsúly a művészeti kiállításon is érzékelhető volt.


A Canon egyik kísérleti műhelyében készült egy olyan rendszer, ahol négy néző, illetve résztvevő van jelen. Mindannyian kapnak egy szemüveget, a tenyerükbe pedig egy speciális mozgásérzékelőt helyeznek. A helyiség közepén egy faágakból épített kis domb található, a résztvevők ezt állják körül. A szemüvegbe egy kamerát építettek, amíg nem kapcsolják be a számítógépet, át lehet rajta látni. Amikor bekapcsolják a rendszert, a dombocska tetején és minden résztvevő tenyerén megjelenik egy kis tálka víz. A középen lévő edényben előtűnik négy kis delfin, amelyek hirtelen átugranak a résztvevők tenyerében lévő tálkákba. Ezekkel a virtuális delfinekkel lehet játszani. Ahogy egy-egy résztvevő a tenyerét döntögeti, billegteti, a delfin úgy úszik. Természetesen a rendszeren kívülről semmi nem látszik, csak az, hogy áll négy ember és billegtetik a tenyerüket, ők azonban látják a delfint a saját tenyerükben és a többiekében is. Ami a legviccesebb, hogy ha valaki nézi a saját tenyerét és ugyanakkor felfelé lendíti a kezét, akkor a delfin kiugrik, csinál pár szaltót és visszaesik. Ha a résztvevő delfin feldobása közben ránéz valamelyik másik játékosra, a delfin az ő tenyerébe fog átugrani. Végül is erről szól a játék, hogy egymásnak kell dobálni a delfineket körbe-körbe. Kívülről elég vicces látvány.
[ Quicktime 3.7M ]
[ Quicktime 7.7M ]

http://www.mr-system.co.jp/canon-mr/contact_water/index.html

A másik egy nagyon fiatal japán lány és fiú munkája. Egy kicsi medencében víz van, a szélén egy tölcsér. A tölcsérbe hangosan bele kell beszélni, mire a másik végéből elkezd folyni a víz a medencébe. Amikor a tölcsérből kifolyó vízsugár beleérkezik a medencébe, a kimondott szó betűi jelennek meg a víz felszínén, mintha a vízzel együtt betűk folytak volna ki a tölcsérből. A medence mellett két eszköz található, egy merőkanál meg egy pálca. A pálcával a vízben úszó betűket lehet terelgetni, kavargatni, a merőkanállal pedig tetszés szerint kivehetők és máshová helyezhetők a betűk. A betűk egy idő után elolvadnak, eltűnnek a vízben.
[ Quicktime 5.9M ]

http://www.japaninc.net/mag/comp/2001/03/mar01_art.html

Volt még egy elég érdekes dolog: a földre vetített képen versek jelentek meg, és egy porszívóval a versből különböző szavakat ki lehetett porszívózni. Ha eltűnt az összes szó, egy új vers jelent meg, és lehetett kezdeni elölről a porszívózást.

http://www.heyhey.com

Ha véletlenül most a rendezvény tanulságára lennél kíváncsi, akkor az csak annyi, hogy nem feltétlenül a nagy technológiai kiállítások a legérdekesebbek, hiszen a Siggraph-nak is ez volt az érdektelenebb része, ellenben a kísérleti technológiák kiállításán majdnem minden tárgy izgalmas, de legalábbis elgondolkodtató volt.

Köszönöm a beszélgetést.