Disztópikus bölcsesség

Kaszás Tamás TÓTalJOY díja

A Tót Endre által alapított, és a Szépművészeti Múzeum részeként működő Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézet (KEMKI) — Artpool Művészetkutató Központ által idén először meghirdetett TÓTalJOY díjat Kaszás Tamás nyerte el az Elveszett bölcsesség című projektjével, ami Tót Endre anyagi és az Artpool logisztikai támogatásával valósul majd meg.

Az Elveszett bölcsesség lényegében arra a gondolatra épül, hogy új — és nem kifejezetten művészettörténeti vagy esztétikai jellegű — keresőszavak alkalmazásával az Artpool művészeti gyűjteménye kreatívan újraértelmezhetővé, sőt újrahasznosíthatóvá válik, amit akár szó szerint is érthetünk. (1)

Kaszás a díj átvételekor megtartott előadásában már fel is villantott néhány ilyen keresőszót: ellenállás, ökológiai modell, taktika, a valóság meghekkelése, elveszett bölcsesség, egzisztenciális túlélés, alternatív gazdaságtan, permakultúra, vad gondolkodás, népi tudomány.

Ezek a keresőszavak Kaszás saját gondolkodásának tag-jei, amelyek áthatják Szívvel és értelemmel című kiállítását is a Trafóban, ami egyúttal azt is vizualizálja, hogy a művészet és a kultúra Kaszás-féle újrahasznosítása egészen pontosan mit is jelent, illetve milyen eredményekkel kecsegtet.

Rögtön a bejáratnál egy megégett, megrongálódott, három lapátkerékből felépülő installációt láthatunk költői, meditatív szövegekkel, illetve szövegtöredékekkel, amelyek a csend és a meditáció világát idézik fel és túlmutatnak hétköznapi tapasztalatainkon és művészeti ismereteinken is.

A Propa Dharma cím a buddhizmusra, a dharma, a tan, a tanítás kerekére utal, ami a bölcsességhez vezető út egyik legfontosabb keleti szimbóluma. Buddha háromszor forgatta meg a kereket és forgatta fel a világot, hogy eljuttassa követőit a bölcsesség alapjain és az üresség megtapasztalásán át a végső megvilágosodásig.

Kaszás kerekének, imamalmának lapátjain olvasható szövegek Dzsiddu Krishnamurti, indiai buddhista filozófus tanításaiból táplálkoznak, aki Buddha követőjeként a saját életünkön alapuló, egyéni meditációban jelölte ki a teljes és tökéletes szabadság elérésének útját. (2)

Kaszás tan-kereke pedig a nyugati művészeten és a nyugati kultúrán túli bölcsesség, az elmúlás és a túlélés bölcsessége felé „tereli” a nézőt. A kerékkel szemben egy videón (Mi vagyunk az őseik, 2016) látható a kerék működése, illetve egykori helye is valahol a vadonban, és megjelenik maga Kaszás is egy táblával a nyakában: „expect resistance” – várj az ellenállásra, vágyj az ellenállásra, légy az ellenállás. (3)

A Propa Dharmát Kaszás közlése szerint — formailag — Gustav Klucis, egy lett/szovjet avantgárd művész mozgó, forgó agitációs-propaganda állványzata, tanító berendezése inspirálta.

Így tehát a szovjet avantgárdtól egy buddhista fordulaton át jutunk el egy disztópikus jövőbe, ahol a kommunizmus világmegváltó tanításai átadták helyüket a felszabadulás és a megszabadulás új útjainak és eszméinek, amelyek azonban vélhetően nem tudták megakadályozni a világégést, a világ végső összeomlását, amit valószínűleg csak néhány ellenálló élt túl.

A disztópikus jövő koordinátáit Kaszás egyszerre tragikus és ironikus sci-fi agitprop szemlélete jelöli ki. E szemlélet tanulságos vizualizációja volt már a Kioszk falu (2013-14) is, egy avantgárd reklámkioszkok modelljeiből felépített, elhagyatott, lepusztult falu terepasztal-szerű makettje, amely — többek között — Kassák Lajos, Alekszandr Rodcsenko és Herbert Bayer konstruktivista kioszk terveit realizálta paradox módon.

A Szívvel és értelemmel kiállítás olyan, mintha a Kioszk falu továbbgondolásaként egy antropológiai és képzőművészeti múzeumra is emlékeztető meditatív kalandparkban járnánk, amely a Propa Dharma köré épült, és a különféle látványosságokat körbe rendezett festményeken keresztül mutatja be.

A megégett tan-kerék mögött, a festmény-kör centrumában a Lángban álló rengeteg című kép adja meg az apokaliptikus alaphangot. A világégéstől jobbra és balra, egymás utáni kis terekben, fekete dobozokban tárul fel az egykori emberi kultúra múltja: A permafroszt meghódítása, Művelt táj, Elárasztott táj. A másik irányban: Fagyott táj egy mesterséges intelligencia elméjéből, Vad peremvidék és Vad peremvidék még régebbről, 2016-ból.

A múlt (a mi közeljövőnk) tájképeit különféle hangszórókon keresztül felolvasások és beszélgetések zajai kísérik. A beszélgetések, illetve a szövegek valójában a képekhez és a kiállításhoz fűzött kommentárok, amelyek egy részben töredékes, részben pedig önmagába forduló hangjátékká folynak össze.

E hangjáték központi eleme egy fura meditációs gyakorlat, ami Paul Auster Holdpalota (1989) című regényéből származik. A regény egyik hőse, az öreg Effing a másik hősnek, az ifjú Marco Stanley Foggnak tanácsolja azt, hogy ha meg akarja érteni Észak-Amerika múltját, akkor zarándokoljon el a Brooklyn Múzeumba, és ott nagyon alaposan nézzen meg egyetlen egy festményt, Ralph Blakelock vadnyugati tájképét, a Holdfényt (1889).

Kaszás kiállításának narrátora azonban nem a Brooklyn Múzeumba, hanem a Trafó Galériába kalauzol el bennünket úgy, hogy utunk során nem szólhatunk senkihez, majd amikor megérkezünk a kiállítás centrumába, a lángoló erdőhöz, akkor még tovább kell mennünk a legtávolabbi képhez, és azt kell hosszan néznünk.

Mindez pedig éppen a lángoló erdő terében, avagy a Lángban álló rengeteg (2021) kommentárjaként hangzik el, ami nem is egy szimpla kép, inkább egy fura oltárnak vagy emlékhelynek tűnik, amelyről apró fétisek lógnak.

A kommentár azonban nem enged megállni, tovább vezet minket a legtávolabbi képhez, ami az Elárasztott táj (2020-21), egy vízzel borított, de egykor megművelt, felparcellázott táj képe, a háttérben nyárfákkal és egy kis fehér házzal.

Itt, a kép mellett hangzik el a Holdfény leírása is: magányos lovas figura áll a messzeségben, egy csatorna partján, mellette egy ház, amiben emberek ülnek egy asztal körül. Blakelock festményén valójában egy sátor előtt üldögélnek az indiánok a tábortűz körül, amit Fogg is pontosan így ír le.

Ebből már sejthető, hogy Kaszás a hangjátékban egyszerre reflektál saját képére, Auster regényére és Blakelock festményére. Auster értelmezésében Blakelock a Hudson River School romantikus realizmusát úti élményein alapuló melankóliával itatta át, amivel reflektált az indiánok legyőzésének, elpusztításának és rezervátumokba terelésének nyugati kultúrájára is.

Auster öreg hőse, Effing (az egykori híres festő, aki szintén a Hudson River School modorában dolgozott és személyesen ismerte Blakelockot) maga is megjárta a vadnyugatot, Utah sivatagjait, ahol remeteként élt, és közelről is megtapasztalhatta az indiánok emberségét és fenntartható kultúrájának szabadságát.

Ha nem követtük pontosan Effing és Kaszás utasítását, akkor útban az Elárasztott tájhoz felfigyelhettünk egy régebbi Kaszás munkára is, A permafroszt meghódítására (2017), ahol a mormoló kommentár az óceániai őslakosok Cargo-kultuszát kapcsolja össze a volgai hajóvontatók világával, és annak Repin-féle, később forradalmi karriert befutó reprezentációjával.

Kaszás posztkommunista, disztópikus verziójában a permafrosztot, vagyis a tundrát meghódító túlélők egy konténert húznak magukkal, a nyugati kultúra kincsestárát, miközben már nem nagyon számíthatnak utánpótlásra, újabb konténerek érkezésére.

A permafroszt és az özönvíz utáni táj között található egy önálló kis fekete dobozban a Művelt táj, amit a kommentár nagyjából a jelenbe, illetve a közelmúltba pozícionál, hiszen a gitárral kísért furcsa dalban dzsangáról esik szó, miközben a kép maga piros-fehér-zöldben „fürdik”, és jól felismerhetők rajta a modern lovasrendőrök, akik a háttérben folyó mezőgazdasági munkát felügyelik.

Olyan, mintha a hatvanas-hetvenes évek magyar ellenkultúrájának, Cseh Tamásnak és a bakonyi indiánoknak a világa találkozna egy új, posztfeudális és átvitt értelemben is monokulturális, (4) protekcionista magyar valóság képével, ahonnan utunk a már említett Elárasztott táj végkifejletéhez vezet.

A másik úton (a lángtengertől balra) viszont egy mesterséges intelligencia fagyott táján, a permafroszt egy virtuális verzióján keresztül jutunk el a Vad peremvidék (2021) embereihez, ahol felhangzik a vad gondolkodás elméletének egy redukált verziója is.

Lévi-Strauss vad gondolkodója, (5) a bricoleur nem-nyugati, nem-modern, nem tervez és nem kötődik a modern technikához, inkább barkácsol, összerakja, illetve összekombinálja otthonát és hitvilágát, étrendjét és metafizikáját az őt körülvevő valóság elemeiből.

A Vad peremvidék és Lévi-Strauss barkácsoló, „vad” embere egyúttal visszacsatol a kiállítás kezdetéhez is, ahol egy régebbi, 2016-os szitanyomat látható a bejárat mellett, ami Kaszás łodzi (Muzeum Sztuki) kiállításához készülhetett: Autonomy Exercises in Wild Peripherals. (6)

A Lengyelországban plakátként is funkcionáló képen jól olvasható a kézzel írott La Pensée Sauvage felirat is, és megjelennek rajta nagyjából ugyanazok az emberek, akik a 2021-es Vad peremvidéken is láthatók, vagyis a jövő túlélői, a disztópia szenvedő szubjektumai, akik tudják, hogy mi az igazság, de nem hirdetik.

Csendes, meditatív, magukba forduló, a tájjal szinte eggyé váló, a túlélésre koncentráló emberek, az egykori utópista avantgárd kései leszármazottai, akik egy disztópikus környezetben azzal dolgoznak, ami még a rendelkezésükre áll, ami még megmaradt, ami még kéznél van, ugyanúgy mint Kaszás: legyen szó akár egy sci-fi agitprop magánmúzeumról, akár az Artpool művészeti és művészettörténeti gyűjteményének újrahasznosításáról.

 


(1) Kaszás egykor kutatási asszisztensként, egy digitális archívum „építőjeként” műveket és dokumentumokat szkennelt be az Artpool számára, amikor is intenzíven találkozott más művészek műveivel, gondolkodásmódjával és bölcsességével, ami saját bevallása szerint több munkáját is inspirálta.

(2) Jiddu Krishnamurti: Az élet könyve. Terebess, Budapest, 2003.
https://terebess.hu/keletkultinfo/Krishnamurti%20-%20Az%20elet%20konyve.pdf

(3) Az Expect Resistance a CrimethInc. kollektíva egyik kötetének címe is, akik a jelenlegi globális kapitalista fogyasztói kultúra egyszerre metsző és melankolikus kritikáját adják többek között Thoreau, Nietzsche, Tzara, Breton, Hesse, Borges, Sartre, Martin Luther King, Barbara Kruger, Hakim Bey és a Public Enemy munkásságára építve: https://crimethinc.com/books/expect-resistance

(4) Timothy Morton szerint a néhány haszonnövényre és a profitra fókuszáló agrologika és agrologisztika nagymértékben hozzájárul a jelenlegi ökológiai katasztrófához. V.ö.: Timothy Morton: Dark Ecology. For a Logic of Future Coexistence. Columbia University Press, New York, 2016.

(5) Claude Lévi-Strauss: La pensée sauvage. Plon, Paris, 1962.

(6) A közép-európai low-tech barkácsolás képzőművészeti és művészettörténeti kultúrájáról lásd bővebben:
http://epa.oszk.hu/03000/03057/00020/pdf/EPA03057_balkon_2009_11_12_30-34.pdf