Két c között a legrövidebb görbe

Révész László László és Lepsényi Imre honlapja

UBI3
Két c között a legrövidebb görbe
www.cperu.hu
Révész László László és Lepsényi Imre honlapja

Ritka a művész által készített, nem kizárólag kommerciális weboldal Magyarországon. Ha valaki veszi a fáradságot és ezt a műfajt választja, becsülendő unikumnak számít. Révész László László Lepsényi Imrével közös munkája, a cperu.hu lassan egy éve látható a hálón.

Révész festményeivel tulajdonképpen – amennyire ez lehetséges – évek óta a kommerciális érvényesülés lehetősége és a tiszta avantgarde alapállás között egyensúlyoz. Mint azt tudjuk az egyensúlyról: mindig kényes. Az utóbbi évek festményei azt sejtették, hogy egy később elkészülő anyagban majd végleges formájukban jelennek meg, majd a következő kiállítás is, és a következő is… A mű helyett a hangsúly így inkább az életműre került.
Révész, a magyar médiaművészet egyik meghatározó egyénisége és partnere, az újonc Lepsényi Imre, ezzel a szájttal is valami hasonlót villant föl. Egy később létrejövő kész alkotásra utalnak, lehetőségeket villantanak fel, anélkül, hogy befejeznék a mondatot. A szájt alapszerkezete sokféle lehetőséget rejt magában és fenntartja ezt a kényes egyensúlyt. Kamaradarab-gyűjteményt látunk, a Révész médiamunkáiban megszokott, és a kevéssé ismert Lepsényi Imrétől meglepően magas színvonalon. Tér-idő rendszerjátékok sorát állítják ki az internetező közönség előtt, ahol mindegyik rendszer önálló életet él, de nem igazán fejlődik.

Harmadik látogatásra sem találtam újdonságot a cperu oldalán, pedig folyamatos változást ígér a bevezető szöveg. Sebaj, lassabban fejlődik az ügy, mint ahogy én szörfölök. Volt már ilyen, sőt: attól tartok, lesz is.

Művészeti vagy üzleti vállalkozás? Végigpörgetve az oldalakon az utóbbira tippelek inkább, bár talán pontosabban fogalmazunk, ha azt állítjuk, hogy e szempontok keveréséből adódó helyre bukkantunk, melynek kulcsszavai az interfész-dizájn és a flash-animáció.

Az interfész-dizájn az ember és a gép közötti kommunikációt hivatott elősegíteni, sőt, megoldani. Nevezzük tehát alkalmazott művészetnek, kommunikáció-formatervezésnek, hisz elkel a kreativitás e két egészen másként gondolkodó faktor közötti híd építése közben. A számítógépen futó operációs rendszerek világából merített példán azt is könnyen beláthatjuk, hogy nagyon nem mindegy, milyen ez a híd: szigorúan, katonásan szöveges, mint a DOS (technikai, katonai esztétika), vagy intuitíven, viccesen képes, mint a MacOs-ból lett Windows (irodai, dolgozószoba esztétika).

A flash-animáció internetes környezetben releváns. Vektorgrafikán (vonalrajzon) és animációs eljárásokon alapuló technológia, melynek segítségével a tévéből, moziból ismert mozgalmas, hangeffektekkel dúsított képi világ már a jelenlegi átlag-kis sávszélességen is elérhetővé válik.

Feltehetőleg a szájt referencia-jellege (azazhogy nincs mögötte a funkció, amit a megrendelő által elérni kívánt hatás jelentene) miatt van az, hogy nézegetés közben végig a Necro Enema Amalgamated által néhány éve hangoztatott szlogen jár a fejemben: interactivity is a lie. Az interaktivitás hazugság. Bizony itt, talán a flashgarden kivételével sehol nem tudom értelmesen befolyásolni az események menetét. Klikkelek és látom, hogy behajtani tilos.

Az egyes darabokról:

A kezdőoldal szépsége csakis lassú kurzormozgatásnál élvezhető. Már az alapstruktúrából kiderül – és ez a benyomás a legapróbb részleteknél sem változik -, hogy Révész és Lepsényi is pontosan tisztában vannak a lehetőségeikkel, be tudják mérni, merre vezethetnek a bejárható utak. Jellemző, hogy talán a legnagyobb – ez is elhanyagolható – következetlenség az, hogy a back to menu fennmarad a főoldalon is.

A cperu ars poeticája szerint interaktív projekteket készít. Az itt található tíz javaslat feltehetően referencia-célokat szolgál. Van közöttük modell (semi, moon, timeprism, flashGarden) életmodell (treee), effekt (c: at the moment only a short dance, c-clip, abc, i-dill, room-i). A legkomolyabban a flashGarden van megcsinálva, bejön a c (at the moment only a short dance) leheletnyi lírája és az i-dill kattogó fogyasztáskritikája. Sem címében, sem tartalmában nem sikerült megközelítenem viszont a room-i-t.

A semi sokat ígér, keveset nyújt: túljutott az egyszerű bájon, most inkább félbehagyottnak tűnik.
Az i-dill Révész egyéb munkáival szoros kapcsolatban álló mű, talán az oldal legjobban eltalált darabja. A kis köröcskék funkcióján még azért eltöprengünk. Mint ahogy más előjellel töprengésre ad okot a Moon shadowwalk is, amely sokadik nekifutásra is érthetetlennek tűnik. A flash felhasználása az egyetlen mozgó részért lenne érdemes, a nagy felületre nem kellett volna elpazarolni.
Hullámzó változatosság jellemzi a szájt anyagát és színvonalát is. A hullámzás a táncos-munkában éri el csúcspontját. A táncospár háta mögött változó tér önmagáért való térteremtő képességét hosszú percekig lehet elmerülve vizsgálgatni, megunni azonban tizedik visszatérésre sem lehet.
A timeprism izgalmakat ígér és bár úgy tűnik, valamit mindenképpen mondani akar, biztos, hogy soha nem fogjuk kitalálni, mit.
Az ABC egyszerű élmény – kamaszkorunk szép emléke a neonosítás korából.
A treee álinteraktív darab, kicsit kilóg a sorból, explorerben nem igazán jó.
A c-tánc-ban az a trükk, hogy klikk nélkül újragenerálja a képet.
Nagy meglepetés a flashgarden, amely játékosan lenyűgöző. Szép, jól kitalált, agyzsibbadásig bámulható munka. Két gyenge pontot a kákán is csomót keresve lehet rajta találni: az URL feleslegesen van rajta az oldalon, amely indokolatlanul nyílik új ablakban.
A crew részben kicsit érthetetlen Kovács Péter munkáinak jelenléte, de az answermachine semmitmondó jellege, a Révész mediaworks elnagyoltsága sem mutat tovább.

Talán ha a szerzőpáros egy kicsit kevesebbel beéri és csak az igazán kiérlelt anyagokat teszik be, akkor, itt jöhetne egy nagy közhely, szóval akkor az már egy másik szájt lenne.