Vakít-e a vakuemlékezet?

A pszichológia szerint az élénk emlékezés hátterében nem a tudás, azaz a szemantikus ismeret áll, hanem az élmények. A Párizsi Magyar Intézetben – a budapesti Gallery by Night kiállítássorozatot követően – Flashbulb Memory címmel magyar, cseh, szlovák, lengyel és román művészek műveit láthattuk (1). A kiállítást Szalai Borbála kurátor a párizsi cseh, lengyel és román kulturális intézetek, illetve a Mains-d’Oeuvres (2) közreműködésével hozta létre.

A kiállítás címe R. Brown és J. Kulik 1977-ben lefektetett elméletére utal, (3) mely szerint egy erős érzelmet (4) kiváltó publikus hír kiemelkedően eleven emlékképpel párosul. Nem a hír ténye, hanem annak a megélése vésődik bele emlékezetünkbe fényképhez hasonlóan. Ulrich Neisser kutatásai során ennek az emléknek mind pontosságát, mind hitelességét megkérdőjelezte.

Megfigyelése szerint az eseményekre nem mint epizódra, hanem mint fragmentumokra emlékezünk vissza, melyeknek sorrendje gyakran módosul. A hír fogadásának a pillanata is gyakran más időpontra tevődik át. Így a vakuemlékezet fogalma Neisser óta nem annyira a világos és megbízható, éles kép megőrzésére irányul, mint inkább egy felvillanó érzelmi behatás okozta élénk figyelemre.

Ebben a kiváltságos momentumban a hétköznapi történetek találkoznak a nagybetűs történelemmel. Gondoljunk csak az 1993. december 13.-i megszakított vasárnapi Walt Disney adásra (5) vagy akár a 2001. szeptember 11.-i híradásokra (6). Vajon a kiállító művészek is megéltek hasonló megdöbbentő közvetítéseket a szocialista éra alatt? Ilyen esetekben egyszerre érintett a személyes és a társas identitásunk. Ha létezik kollektív emlék, akkor hogyan jeleníthető meg plasztikusan?

A budapesti Gallery by Night programsorozat felépítése teret adott arra, hogy 6 nap allatt – minden nap más művészekkel – 6 különböző stádiumában legyen bemutatva ez a kiállítás a Stúdió Galériában (7).

Ebben a konstellációban minden egyes megnyitó váratlanként, meglepőként, flashként funkcionálhatott, részenként világítva meg az egészet. Azonban a francia kiállításnál visszatért a csoportos kiállítások hagyományos struktúrája, amely a megnyitó és a zárónap között nem hoz változást: egy nagy ívet ír le.

Így a tárlat címe ez alkalommal másra mutat rá: a műveknek egyenként és összességükben kellett a látogatóra olyan erős érzelmi hatást gyakorolniuk, hogy kiemelkedően eleven emlék képződhessen.

A Magyar Intézet földszinti első termében mozgóképes munkák kerültek bemutatásra monitorokon, illetve kivetítve (8). Zbynek Baladrán Working Process című, 2004-es munkájához a kommunista Csehszlovákiában 1957. és 1988. között forgatott 16 mm-es oktatófilmeket használt fel. A mozgóképek fölött a művész szöveges kommentárja olvasható a cenzúra korszakát idéző kihúzásokkal.

A majd tízperces film a múlt, jelen és jövő megszámlálhatatlan valóságrétegének felismerésére mutat rá. A beékelt szöveg megállapítása szerint életünk nem egy nagy folyam, hanem kis történetek töredékeiből épül fel – az emlékezés folyamatában vagy elveszítjük, vagy megőrizzük ezeket a foszlányokat.

A vaku-élmény a művészek újraszerkesztett emlékeivel él tovább. A korabeli hétköznapi használati tárgyakból formált szobrok, családi felvételek, egykori amatőr filmek a szocializmus világát idézik. Amire ebből az időszakból emlékezünk, rámutat talán arra, hogy mit is felejtünk el ma.

A tárlat a Magyar Intézet első emeletén, a Vasarely kiállítótérben folytatódott. Itt láthattuk Szabó Péter installációját (Csoport körben ül, 2011) is. A művész az alulról szerveződő események irányából közelíti meg és osztályozza emlékeit. Az archív felvételekkel végzett munka hasonló ahhoz, ami az emlékezet mélyén történik.

Szabó családi diafilm gyűjteményét egy hatalmas dianéző asztalra helyezte, melyen tematikus csoportokat állított fel: társas foglalatosságok, természethez való viszony, etc. A sárga cetlikre rövid benyomásokat jegyzett fel, melyeket a diák mellé ragasztott összevetésként szöveg és kép, művész és látogató által megélt múlt, illetve múlt és jelen között.

Tomás Hlavina hétköznapi tárgyakat használ fel szobraihoz (9). Valóságos terükből kiemeli és módosítja őket. Ebben a metamorfózisban egyszerre van jelen a múltbeli funkció és az új megjelenítés. Például egy kakukkos óra ingája kalapács fejéül szolgál Hammer című 2004-es munkájaban.

Pavla Scerankova szobrai álomszerű, lebegő hatást érnek el. Mintha a gravitációt akarná felfüggeszteni, a mozdulatlant akarná mozgásba lendíteni a rádióantennák által szétrobbantott teáskanna esetében (Either or, 2011) és a Merry Go Round (2009) műnél.

Michele Bressan Generation Loss (2009) című videója nem az eddigiekhez hasonló konstruktív, inkább destruktív folyamatot tükröz. A Ceausescu-palotáról készült filmjének hússzori másolata – mely a kommunista rezsim bukása óta eltelt 20 évnek felel meg – a bukaresti szimbólum eredeti képét felismerhetetlenné torzítja. A gépies ismétlés elhomályosít minden lényegi részletet, mintha eltörölni próbálná a nyomasztó emléket.

Koralevics Rita munkája is bomlási folyamatként olvasható. Egész falat betöltő fekete-fehér tapétája lyuggatott szövetet ábrázol. Az elhasználódás vagy hiány okozta tökéletlenség látványa a múlandót és az esendőséget idézi.

A vakuemlékezet az önéletrajzi emlékezés egyik vállfaja. Auto-bio-gráfia, ön-élet-írás. Olyan tág értelemben vett alkotói folyamat, ahol az alkotó saját életében és emlékeiben találja meg művének közvetlen forrását és azokat elvonatkoztatva műtárgyat hoz létre. A hétköznapok megélt eseményei a mindennapok művészi gyakorlatába épülnek. Így a művészi identitás fedésbe kerül a társassal. Az élmény emlékké, az emlék élménnyé válik.


(1) 2011. június 16 – július 16. Cf. http://www.instituthongrois.fr

(2) Művészeti központ Párizs külkerületében, Saint-Ouenban. Cf. http://www.mainsdoeuvres.org

(3) R. Brown-J. Kulik, „Flashbulb memory”, In U. Neisser, Memory observed, Hove, Anglia, 1982.

(4) Kónya Anikó megrendültségről, elérzékenyülésről, meglepődésről, megdöbbenésről, csodálkozásról, bizonytalanságról és aggodalomról beszél. Cf. Kónya Anikó, „Egy erőteljes emlékezeti jelenség: publikus események hírbefogadására való élénk emlékezés”, in Szociológiai Tanulmányok, 4, 1999, pp. 114-122. [www.mtapti.hu/mszt/19994/konya.htm]

(5) Antall József halála alkalmából szakították meg az adást. Cf. http://www.youtube.com/watch?v=wZQw-xuMCTc

(6) A New York-i terrortámadások időpontja. Cf. http://www.youtube.com/watch?v=zP5uIPyYDlQ&feature=related

(7) 2011. május 22.-27.

(8) Zbynek Baladrán (Working Process, 2004), Dominik Boberski (Real Estate), Michele Bressan és Larisa Sitar (Generation Loss, 2009), Katerina Drzkova´ (Borders, 2007), Lucia Nimcova (Double Coding, 2008-2009) és Tomas Partyka (Guard, 2004).

(9) Curler, 2005. Hammer, 2004. Tower, 2003. Stalk, 2002. Mill, 2001.