exindex
kiállítási ajánlat | megnyitók | aktuális kiállítások | külföldi kiállítások | kiállítóhelyek
  1. in english

«« vissza
Kodolányi Sebestyén, Uglár Csaba
Visszaélés
2002. november 13. - december 8.
Megnyitó: 2002. november 12. 18:00

kritika
Szombathy Bálint
Kodolányi Sebestyén - Uglár Csaba: Visszaélés. Ludwig Múzeum Budapest
Kodolányi Sebestyén és Uglár Csaba munkája visszaélés a szerzetesi testvériség, a nemes értelemben vett férfibarátság toposzával. A "dokumentumfilm" ezt a csalást rögzíti. A "lelki közösség" egy sejtelmes atmoszférájú helyiségben filozofál, majd útnak indul, és végigvonul a városi utcák, házak és emberek kulisszái között.

A szakrális öltözéket imitáló jelmezben vonuló férficsoport egyszerre utal a klasszikus ókeresztény világ evangéliumi férfialakjainak testvériségére és a keleti szerzetesi közösségek többnyire dokumentumfilmekből ismert létformájára. A kamera - a férfialakokat követve a nyári napfényes délutánon - végigzarándokol a budapesti rakparton, átszeli a kihalt pesti utcákat, mígnem egy karneváli forgatagba csöppen.

Az objektív jelleg azonban átverés, a nézőnek rá kell döbbennie, hogy a kamera tulajdonképpen mindig önmagát veszi fel. A dokumentarista forma alkalmazása és az ebből adódó implicit objektivitás eszméje puszta imitáció. A kollektivitás is illúzió csupán. A filmet aláfestő keleties zenei világ sem illusztrálja, inkább felerősíti a "látszólagos dokumentum" jelleget, teatralizálja a lelki utazást. A zenei monotónia az imák és a vallási szertartások ismerős hangulatát, folytonosan ismétlődő ritmusát idézi. A film dramaturgiája, a belső térben rögzített jelenetek, illetve a városban felvett képsorok váltakozása az önmagába forduló szubjektum egyre "mélyebbre" merülését allegorizálja. Ugyanakkor a vallásos köntösbe bújtatott bölcselkedések nyelve misztikus tanítások nyelvezetét imitáló halandzsanyelv, ezért e dramaturgiai fogás jelentése nem több mint a szubjektum valóságáról szóló illúzió.

A dokumentum-jelleg egy további eleme, mint például a kvázi etnográfiai tárgyak imitált keletiessége (a kamera horror vacuit idéző, egységes felületté szerveződő filctoll kalligráfiája, és olcsó flitteres díszítése) nem más, mint a keleties, szakrális esztétika parafrázisa. A keleti világ tudatos egzotizálása éppúgy átverés, mint a férfitestvériség egyetemes jelleget, időtlenséget sugalló szakrális mítoszára történő utalás, minthogy a "nemes értelemben vett férfibarátság" ideológiája működteti a férfikötelékek egy másik lehetséges típusát, a terroristákat összekapcsoló szolidaritást és heroizmust is. A szakrális férfiközösség éthosza átfordul tehát a szerzetes-ezredes karakterek narratívájába, amelyben a keleties tárgyi világot, a technológiai eszközök futószalag rendszerű, militáns jellegű funkcióira tett utalások váltják fel.

Kodolányi és Uglár Visszaélés című munkája a klasszikus maszkulin szubjektivitás ismerős toposzai között lavíroz. Történetüket komoly és szuggesztív vallomások, olykor pedig teátrális jelenetek formájában "dokumentálják". Eképpen rendezik meg a régi elcsépelt férfimítoszok, azaz önmaguk paródiáját, s válhat átverésük teljessé, mert a visszaélések által, a látszatok mentén mégis felvillan és "beszél hozzánk" alkotói szubjektivitásuk.

Süvecz Emese
2B
ACB
Luk
M21
exindex 2000-2008
C3 Kulturális és Kommunikációs Központ Alapítvány