Ellenben a szociális hajléktalan lecsúszva a társadalmi kapcsolatrendszer legkiszolgáltatottabb rétegébe, kénytelen lemondani a privát teréről, kiszorul a nyilvános közlekedési térbe, és leginkább mozdulatlanságra van kárhoztatva. A privát tér utáni olthatatlan vágy (eltűnni a nyilvános térből), a hajléktalanoknál a bádogvárosok kunyhóiban ölt testet, amiket a társadalom peremére szorulva, annak hulladékából építenek.
A sebesség megjelenése a formaképzésben (Paul Virillo: Az eltűnés esztétikája) elsősorban azokon a gyors mozgást lehetővé tevő szerkezeteken (testeken) érvényesül, melyek segítségével az ember helyet változtat. Az áramvonalas sportautó formai specifikumainak megvalósítása a hajléktalanok hulladékokat felhasználó recycling technikájával társadalmunk egyik alapvető paradoxonát célozza meg.
(El-Hassan Róza és Sugár János meghívására a „Csernovici Ausztria” projekt keretében.)