A falakon körbefutó sorozaton a x-t (kriszti) figurák egymás, azaz önmaguk haját fonják, utalva a művész magára utaltságára, most, abban az időszakban, amikor úgy tűnik, fellendül a kortárs piac, mikor úgy tűnik, a művészeknek lehetőségük nyílik, hogy végre pénzzé tegyék tehetségüket, és amikor nagykriszta úgy dönt, el szeretne különülni a jelenlegi képzőművészeti élet nagyon is jellemző elkurvulásától, melyben kurátorok, galeristák karöltve, művészeikkel elfeledve a hiteleségre való törekvést, semmi mással nem törődnek, mint azzal, hogy a tehetségüket jól eladják, akár az ördögnek, mert az hamarabb fizet.
Ezért a kisteremben ördögűzésül x-t szentképeket állít ki, melyeknek modellje természetesen nagykriszta. A művek emlékeztetnek arra, hogy Isten van, Isten maga képére teremtett minket, Isten fiait, és kéri a kortárs művészet fogyasztóit, hogy tanúsítsanak ehhez képest tiszteletet a még – évtizedek, évszázadok, és évezredek óta sem halott – élő személyének.