A Dorottya Galériában bemutatandó kiállításán is ilyen, speciálisan a galéria helyszínére installált tárgyak “halmazával” találkozhat a néző. Igen, halmazával, mivel a látvány egyszerre kelti a tudományos kutatás és a szétcsomagolt, átmenetiség praktikumát szolgáló túlélő láda asszociációját.
A kiállítás központi eleme a galéria hossztengelyébe függesztett, mintegy 3 méter hosszú, plafonról lógatott állvány. Ez mintegy gerinc jelenik meg, amire applikálja a további elemeket, szenzorokat, keresőket, plexire készített műelemeket. A központi konzol egyszerre muködik hordozó és bemutató felületként, ugyanakkor a galéria tere is eszközzé válik. A paneleket tartó traverzgerinc mint egy szervízhajó, szinte lebeg a galéria terében, miközben “szondázza” a környezetét. Egyszerre objekt és megszemélyesített, tulajdonságokkal bíró “rendszer”.
Kokesch enigmatikus tárgyaival a különböző tudományterületek érdeklődési-kutatási területét szimulálja. Kokesch Ádám plexitáblái is az ábrázoló és a nonfiguratív művészet, a klasszikus festészet és valami új médium között oszcillálnak.
(Sudo = superuser do – linux segédparancs)