Bár a munka naplószerűen működő és időbeli folyamatot mutat, mégis csak kevéssé hasonló a ma oly népszerű fotóblogokhoz. Göbölyös rendszeresen készít felvételeket, de nem naponta, hanem csak vasárnaponként, szabadidejének és pihenésének egy-egy kitüntetett pillanatát megörökítve. A fotók által közvetített intimitást azáltal is őrzi, hogy munkáit kiállítás formájában, tárgyakként mutatja be, s nem teszi az interneten, képernyő közvetítésével láthatóvá.
Fotóinak témái bensőségesek, s gyakran mutatják személyes terének kis felfedezéseit, például ahogy a kilincs fényes felületén parányi méretben visszatükröződő arcát észreveszi, vagy ahogy felfedezi, hogy barátnője és ő véletlenül hasonló szoknyát és cipőt viselnek, vagy ahogy saját testének reakcióira rácsodálkozik.
Felvételein mindig speciális perspektivát használ, s olyan kivágásokat alkalmaz, amelyek máskor alig észrevehető struktúrákat tesznek láthatóvá, hasonlóan a klasszikus avantgárd fotók egy meghatározó csoportjának működés- és szemléletmódjához.