„ A Gorsium sorozat folytatásában belső tereket imitál úgy, hogy a falak díszítéseit rekonstruálja, az egykori lakótermeket idézi fel a freskókkal. A képek hatásmechanizmusában az álomszerűség dominál, az arcok, fejek, halotti maszkok képzetét keltik, nem is akarnak élőnek látszani, a testrészletek pedig inkább egy patológiai intézet riasztó kellékeinek tűnnek.
Kőnig építményei egyáltalán nem otthonosak, sőt ahogy ő nevezi, a „félelem emlékművei”. A várak a középkorban erődítmények, védvárak voltak, amelyeket nehezített pályán lehetett csak elfoglalni, a templomokat az Isten lakhelyének szánták, s az „istenfélők” menedékének, a bunkereket a második világháború védelmi objektumaiként a bombázások ellen találták ki.
A valóság fragmentumai víziószerűen jelennek meg, egy kulissza-álomvilág, science fiction díszlet benyomását keltve. Engem például a félig földbe, homokba temetett bunkerek inkább emlékeztetnek a Csillagok háborújának háttereire, mint valóságos helyekre.
Kőniget a különösség fogalma érdekli, a „normálistól” való eltérés. A tudomány önmagában is elkülönül a szokásrendszertől, az új gondolatok, a kísérletek területe, s az ő muvészete is különös, nem általános jellegű, azzal, hogy a tudományos gondolkodást emeli be a művészetbe, s festményei sem csupán az esztétika tárgyai. Vár látképei „változatok egy témára” festménytípus kísérletek. Oszlopsor szériájának torzított változatai a korábban is több művében alkalmazott perspektívakutatás folytatásai (pl.: Hommage a’ Andrea Pozzo, Nagy Utazás).
A festészet történeti módszereiből azt hasznosítja, ami elkülönül a pusztán látvány alapú festészeti stílusoktól. Az impresszionizmustól megkülönböztetett festői modor a divizionizmus, vagy pointillizmus Seurat-tól származik. Ezt az apró pontokból összeálló képépítési metódust alkalmazta Kőnig az Eszter sorozatban, és ezt használja mai is, a várakat feldolgozó 2008-as kék vár-képek megalkotásához…
Kőnig művészi személyisége – ahogy művészete a sokféle produktumból – számtalan fragmentumból állítható össze. Egyszerre elhivatott történész, szenvedélyes topográfus, elmélyült alkimista, anyagokkal kísérletező szobrász. Festői lelkülete pedig az általa megidézett festő elődök, Caspar David Friedrich tudatosan misztikus-romantikus alkatából, és Seurat tudományos mentalitásából tevődik össze. Sorozatai a stílusok és módszerek, többféle művészi látásmódok egymás mellett élésének, és egymással termékenyen kommunikáló rendszereknek a modellje.”
Muladi Brigitta művészettörténész