Kifürkészhetetlen

2009. március 8. – április 13.
MegnyitóOpening: 2009. március 7. 17:00
KurátorCurator: Farkas Viola
feLugossy Lászlónak nincs jó kedve, még ha röhögünk is. Egy régi mondás szerint a világ annak, aki gondolkodik: komédia. (Aki érez, annak tragédia.)

feLugossy László kiállításán sok mű reflexió a recesszióra, a válságra, amit gazdasági kérdésnek tekintünk. De végső soron ezt a gazdaságot mi csináljuk, emberek, és a mi viselkedésünk, az emberi természet: a túlzott fogyasztás, a lélekkel való foglalkozás elhanyagolása, a másik embertől (legyen akár egy éppen most éhen haló afrikai, vagy megfagyó szegény) való elfordulás, a közöny eredménye, és azé, hogy már azt sem tudjuk, kik vagyunk, mik a valós igényeink, tényleg ezt akarjuk-e, vagy lehet, hogy ezt más akarja, csak ő úgy akarja, hogy mi azt higgyük, hogy mi akarjuk?

Ami elsősorban mégis feLugossyt érdekli, az nem az egyén és a társadalom, az ember és az ember kapcsolata, hanem az egyén önmagához való viszonya. Képeinek egy részén két arcot látunk, melyek különböző viszonyban vannak egymással, vagy egymást nézik (rád vagyok kíváncsi), vagy egymásba folytak (ez nem is olyan felkavaró), és olyan is van, aki (újra)rajzolja önmagát vagy valaki mást.

Sok esetben sejtjük, hogy arc az, amit látunk, de már annyira elmosódott, elfolyt, hogy nem tudjuk biztosan. Olyan is van, akinek arca lecsúszott egyéb testrészeire, és inkább egy állat képe kezd kibontakozni.

Kaotikus és értékvesztett világunkra utal sok esetben a megvalósítás módja, a különféle (sokszor ronda és gusztustalan) anyagok: pamacsok, szőrök, szurok, nylonfóliák, műanyagok. Ezen anyagok használata a halálosan komoly tartalommal együtt, az értékrendszerek ütköztetése az irónia állandó jelenlétét okozza. A szemét és a gagyi mellett kevés értéket találunk, és azt is elsősorban a hiányban tudjuk megragadni, de nincs veszve minden, amíg erről a hiányról van tudásunk.

FeLugossy művészetére nem volt közvetlen hatása egy nagy elődnek sem, stílusát a neodadaizmus (a világból való részletek kiragadása és ezek archetípussá válásával egy új mítosz teremtése, provokáció) és a neoszürrealizmus (csapongó asszociációk) szellemiségével, alkotó módszereivel lehet kapcsolatba hozni. Szellemi rokonságról beszélhetünk több művész kapcsán: Beuys, Cucchi, Dubuffet, Penck, Tóth Menyhért stb.

A kiállításon festmények, kivágott képek, installációk, kisebb írások, ezen műfajok társítása, videók, a megnyitón performansz látható.

Farkas Viola