Kiterjesztett valóságok

A Kortárs Magyar Fotográfia 2009 többszörösen is ellentmond önmaga címének. Egyrészt nem kizárólag magyar művészeket mutat be a kiállítás, inkább szélesebb rálátást kíván nyújtani a kortárs európai művészet szereplői közül válogatva.

Másrészt a hagyománnyal szakítva elsősorban nem fotóművészek szerepelnek a programban, hanem olyan képzőművészek, akik bár sokféle médiumban dolgoznak, a fotó mégis fontos szerepet játszik munkásságukban.

A válogatás olyan műveket sorakoztat fel, melyeknél alapvető motívum bizonyos átmeneti állapotok, megrendezett szituációk, újrajátszott vagy modellezett helyzetek megörökítése, állóképben történő prezentációja.

Nem tisztán fotográfiával van tehát dolgunk, bár a felületes szemlélő számára csalóka lehet a kétdimenziós ábrázolás. Nem a valóság dokumentálása, konzerválása a cél, hanem univerzális bizonyosságok formába öntése, oly módon, hogy közben elbizonytalanítanak bennünket meggyőződésünkben a valóság iránt.

A címben szereplő kiterjesztésnek több olvasata is lehetséges, ezek közül a legérdekesebb talán az, ahogy az alkotók láttatni képesek saját valóság-univerzumukat, ahol az illúzió alkotja a dolgok szerkezetét, miközben önmagát leplezi le.

Természetesen a konszenzuális valóság éppúgy része ezeknek a műveknek, mint a művész által teremtett valóság-verziók. Realitás és irrealitás szelíd keveredéséről beszélhetünk, két különböző megközelítésből: hol a valóságot, mint illúziót látjuk viszont, hol pedig az illúzórikus válik valóságos érvényűvé.