„A történetek sajátsága, hogy rajtunk áll, mivé alakítjuk őket. A segítségükkel megfejthetjük a világmindenség titkát, anélkül, hogy megfosztanánk azt titokzatosságától, hogy az idő ketrecébe zárnánk. Mindenki, aki történetet mond, másképp mondja el, hiszen mindenki mást lát meg a világból. Van, aki azt állítja, az igaz dolgokat kell keresni, és van, aki úgy tartja, hogy bárminek az igazsága bebizonyítható. Én egyiküknek sem hiszek. Annyit azonban tudok, hogy a világ történetei oly végtelen bonyolultsággal fűződnek egymásba, akár egy összegubancolódott madzag: bár ott áll előttünk az egész, mégis nehéz megtalálnunk az elejét, és lehetetlen előre látnunk a végét. A legtöbb, amit tehetünk, hogy megcsodáljuk a macskabölcsőt, és még egy kicsit gabalyítunk rajta. A történelem lehet függőágy, melyet ringathatunk, vagy játék, mellyel játszadozhatunk, ahogyan a macska teszi. Pofozgathatjuk, harapdálhatjuk, huzigálhatjuk, de a végén csak az marad, ami volt: egy összegubancolódott madzag. Senki se bánkódjon emiatt. … Esős időre hasznos otthoni elfoglaltság a mesebogozgatás, amit úgy hívunk: történelem.”
Jeanette Winterson:
Oranges Are Not the Only Fruit, Vintage, 1991, p. 93. Ford.: Bart Dániel
